Századok – 2009

TÖRTÉNETI IRODALOM - Kökény Andrea: Angol-amerikaiak Texasban 1821-1845 (Ism.: Urbán Aladár) III/766

vei az újonnan érkezettek döntő többsége angol-amerikai volt, ezek a lakosok gondolkodásukban, életvitelükben a korábbi gyakorlatot követték. A mexikói kormányt az angol-amerikai lakosság létszámának és befolyásának növekedése aggodalommal töltötte el. 1827-ben egy tábornokot küldtek ki a határvidék helyzetének felmérésére. Megállapításának lényege, hogy a határvidéken a helyzet ellenőrizhetetlen, a telepesek nem tartják be a törvényeket, elfoglalják a legjobb földeket, egyes körzetekben a kormány intézkedéseivel szembeni ellenállás felkelést válthat ki, s ez oka lehet annak, hogy a mexikói kormány elveszítheti Texast. A tábornok jelentése nyomán 1830-ban megtiltotta az amerikaiak bevándorlását. (Előző ősszel eltörölték a rabszolgaságot, de Texas rabszolgatartói ez alól kivételt kaptak.) A szervezetlenségre panaszkodó telepesek 1833-ban elfogadtak egy alkotmányt, s megkísérelték, hogy a mexikói konföderáción belül önálló államnak tekintsék őket (ti. a Coahuila-Texas volt az állami keret, amiben éltek). Ez nem járt eredménnyel, de a mexikói kormány engedményeket tett, s az 1830. évi bevándorlási törvényt 1834. májusi hatállyal visszavonta. Coahuila-Texas törvényhozása számos a közigazgatást könnyítő törvényt hozott és lehetővé tette az angol nyelv hivatalos használatát A texasiak és Mexikó viszonyában fordulat következett be, amikor az 1833-ban liberális programmal megválasztott Santa Anna elnök 1834 tavaszán centralizációs programot kezdett. Tiltakozásul Coahuila-Texas kettévált, s anarchia következett be. A Texasba érkező centralista erőket ellenállás fogadta, s a felkelők elfoglaltak két mexikói helyőrséget. A szembeszegülő városok 1833 novemberében összegyűltek, ideiglenes kormányt neveztek ki és feltételes függetlenségi nyilatkozatot fogadtak el, amely erősen emlékeztetett az amerikai függetlenségi nyilatkozata. Santa Anna 1835 decemberében expedíciós sereget indított Texas ellen. 1836. március 6-án elesett a kis helyőrsége által az utolsó emberig védelmezett az Alamo. Közben összeült a felkelők konvenciója, amely március 2-án kikiáltotta Texas függetlenségét, és két héten belül kidolgozta a Texasi Köztársaság alkotmányát, valamint ideiglenes kormányt és elnököt választottak. A katonai szerencse kedvezett a texasiaknak, mert legyőzték Santa Anna seregét, sőt magát a menekülő elnök-tábornokot is fogságba ejtették. Szabadságáért cserébe május 14-én szerződésben ismerte el Texas függetlenségét (amit később a mexikói kongresszus nem ismert el). Július l-jén a texasi kongresszus Andrew Jackson amerikai elnöktől kérte Texas függetlenségének elismerését, aki azonban az északi szabad (rabszolgaságot nem ismerő) államok nyomására ezt nem vállalta, mivel Texasban rabszolgaság volt, s esetleges felvétele felborította volna a szabad és a rabszolgatartó államok kongresszusi egyensúlyát. Jackson elnök azután 1837. március 3-án, egy nappal hivatalának átadása előtt elismerte a Texasi Köztársaságot és megtörtént a diplomáciai kapcsolatfelvétel. A fejezet befejező része azt mutatja be, hogy a korábbi irodalom vélekedésével ellentétben, az újabb szakmunkák miként vonják kétségbe, hogy a texasi függetlenségi háború oka faji és kulturális ellentétek lettek volna. Külön fejezet ismerteti, hogy a Texasi Köztársaság miként szervezte meg önálló létét, szerezte meg a diplomáciai elismerést Franciaországtól, Hollandiától, Nagy-Britanniától, Belgiumtól, s hogy az 1842-ben újabb támadással kísérletező Mexikó és Texas között Anglia közvetítette a tűzszünetet. Az angol segítőkészség az Egyesült Államokban azt a gyanút keltette, hogy az önálló és Mexikó által is elismert Texas az angol elképzelés szerint ütközőállam lenne, amely így akadályozná az Unió nyugati irányú terjeszkedését. Az új közeledés Sam Houston texasi elnöktől indult el, s 1843 áprilisában az amerikai külügyminiszterrel aláírta az annexiós szerződést. Ezt a szerződést azonban az amerikai szenátus két hónap múlva 35:16 arányban elvetette. 1844 novemberében az amerikaiak James K. Polk személyében demokrata és terjeszkedéspárti elnököt választottak, s ekkor az annexió hívei olyan eljárást kezdeményeztek, hogy a törvényhozás két háza együttes határozatot (joint resolution) hozzon a kérdésben, mert akkor nem 2/3-os arány, hanem egyszerű többség elegendő. Ebben a formában a Kongresszus mindkét házában keresztülment az annexiós határozat, s azt a lelépő elnök, John Tyler 1845. március l-jén írta alá. Ezt követően foglalt állást a texasi törvényhozás, amelynek mindkét háza igen nagy többséggel fogadta el a határozatot, amit még jóváhagyásra népszavazásra bocsájtottak, amely szintén megerősítette azt. így Polk elnök 1845. december 20-án aláírta a Texas csatlakozásáról szóló törvényt, amelynek értelmében a Texasi Köztársaság az USA 28. tagállama lett. Az alapító 13 állam mellett az egyetlen, amely nem az ún. territoriális státus után, hanem önálló államként csatlakozott az Unióhoz. A kötet a továbbiakban a texasi angol-amerikaiak identitását, annak kialakulását és változását vizsgálja részben a korabeli útleírások, részben a Telegraph and Texas Register hetilap bőven szemlézett cikkeinek felhasználásával. A Befejezés szerint az angol-amerikai származásúak