Századok – 2009

KISEBB CIKKEK - Fenyő István: Csengery Antal és az Ujabb Kori Ismeretek Tára III/751

nunk. Anyagját képezik mindazon állam -, földrajzi és történeti tények, melyek a közéletre nevezetesebb befolyással lévén, megérdemlik, hogy följegyeztessenek és a mívelt osztályoknak közbirtokul átadassanak." Az országban forradalom zajlott, érthető, hogy az enciklopédia élő személyeket nem vett fel a címszavak közé. A szerkesztő így is elérte célját, a mintegy húszezer szócikk egymillió adattal az olvasót sikerrel készítette elő „a napi kérdések fölött helyes ítélethozásra". 2 A bukás után, a reményvesztettség évadán az irodalmi élet jóformán megszűnt Magyarországon. Kerényi Ferenc könyve kifejezően jelzi azt a lélekdermedést, amelyet a gondolat, a szó üldöztetése íróinkban előidézett. Vörösmarty sora 1849 októberében szívbemarkoló: „Miért én éltem, az már dúlva van." Ennek párdarabja a vele bujdosó Bajza kettős disztichonja vendéglátó háziasszonyuk emlékkönyvébe: „Gyászos időbe vagyok szomorú vendége lakodnak, Honnomban idegen és menekülve futó. Mentsen az ég, oh hölgy, olly kíntól, millyen emészti Keblem az eltiprott szent haza gyásza között." Halálos ítéletek, kényszersorozások idején elnémul az irodalom? Bizonyosan elhalkul, esetleg megritkul, de csak a gondolkodó főt lehet megölni, a gondolatot nem. Mindenesetre űr támad, melyről Kerényi idézi Erdélyi János találó szavait: „Gondolhatni, hogy mennyi erő hiányával minő ürességnek kelle támadni a magyar költői életben okvetlenül." A szellemi folytonosságot próbálta valamelyest helyreállítani a bujdosásból Pestre visszatérő Csengery Antal és néhány írótársa. Nemcsak méltán nevezetes vállalkozásával, az általa szerkesztett Magyar szónokok és statusférfiak (Pest, 1851.) című esszégyűjteménnyel, hanem azokkal a lexikon-címszavakkal is, melyeket az Ujabb kori Ismeretek Tára hat vaskos kötetében megjelentetett. (I-n. köt. Pesten, 1850.; III. köt. Pesten, 1851.; IV köt. Pesten, 1852.; V köt. Pesten, 1853.; VI. köt. Pesten, 1855.) E szócikkekről eddig is tudtunk, hisz írói önéletrajzában (írói munkásságom) Csengery maga is említi azokat, majd a róla szóló szakirodalom is, többnyire azonban anélkül, hogy elolvasták volna. (Csengery túlnyomórészt y, néha x vagy m betűjellel jegyezte szócikkeit, s ezeket fel is sorolja. Csengery Antal: Összegyűjtött munkái. Bp., 1884. V k. 428-430.) Kétségtelen: lexikoncikkek olvasása általában nem nagy élvezet, de Csengery esetében nem ez a helyzet: az Ujabb Kori Ismeretek Tárában a „szellemi honvédelem" nemzeti liberális eszméket, a reformkori múltat, sőt 1848-at mentő munkáját végezte el. Az általa írott, mintegy húsz ívre becsült cikkanyag közléséhez tudás és bátorság egyaránt kellett. A centralista alapeszméket (felelős kormány, népképviseleti parlament, európai politika, társadalmi participáció stb.) a Csengery-szócikkek plasztikusan fogalmazzák meg a jövő számára. Fel is merül bennünk a kérdés: hogyan engedhette meg ezt a cenzúra? Sok vegzálással, rendőrségi vizsgálattal. S alighanem „Homerus dormitat": a cenzor sem olvashatta el figyelmesen a lexikoncikkeket. Ha azok újságban vagy folyóiratban jelentek volna meg, a lapot Macchio tábornok vagy Prottmann rendőrigazgató nyilván azonnal betiltja, Csengery és a szerkesztő pedig államköltségen utazhattak volna Kufsteinbe. Ki volt ez a vakmerő szerkesztő? Az ismerettár sehol sem közli a nevét,