Századok – 2009

MŰHELY - Horváth Pál: A jogállamiság helye és szerepe az újabb kori történelemben III/725

Mert az egyezségokmányban részes államok felismerték, hogy „... a félelemtől és a nélkülözéstől mentes szabad emberi lények eszménye csak akkor valósítható meg, ha olyan feltételeket hoznak létre, amelyek révén mindenki élvezheti gazdasági, szociális és kulturális jogait." Ezért is „az egyezségokmányban részes államok elismerik, hogy mindenkinek joga van a művelődéshez. Egyetértenek (továbbá) abban, hogy a nevelésnek (valóban) az emberi személyiség és az emberi méltóság érzetének teljes kifejlesztésére, az emberi jogok és alapvető szabadságok iránti tisztelet megerősítésére kell irányulnia. Egyetértenek továbbá a részes államok abban is, hogy a nevelésnek minden személyt képessé kell tennie arra, hogy hasznos szerepet töltsön be a társadalomban, előmozdítsa a megértést, türelmet és barátságot valamennyi nemzet, valamint minden faji, népi és vallási csoport között"... (13. c. 1.). A megvalósulás feltételeihez újfent visszatérve deklarálták ezek a rendelkezések, hogy „az iskolai hálózat fejlesztését minden szinten tevékenyen elő kell mozdítani, megfelelő ösztöndíjrendszert kell kialakítani és a tanszemélyzet anyagi életfeltételeit állandóan javítani kell" (13. c., l/e.). Garantálták ezek a rendelkezések a szülőknek, illetve a törvényes gyámoknak azt a jogát is, hogy az adott nevelési-oktatási intézmények között szabadon választhassanak, hogy pedig ez utóbbi igény valóban kielégíthető legyen, biztosi tandónak tekintik az egyezségokmány idevágó rendelkezései, hogy az „egyének és a jogi személyek" egyaránt „állam által meghatározott követelmények" figyelembe vételével szabadon létesíthessenek oktatási-nevelési intézményeket. Végül mintegy összegező rendelkezéseket találunk a gazdasági-szociális, illetve a kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányában arra vonatkozóan, hogy a részes államok e jog(ok) teljes érvényesítése érdekében teendő lépéseinek ki kell terjedniük a tudomány és a kultúra megőrzését, fejlesztését és terjesztését biztosító intézkedésekre is, hogy az államok kötelezzék magukat továbbá a tudományos kutató és alkotó tevékenységhez nélkülözhetetlen szabadság tiszteletben tartására, illetve a „tudomány és a kultúra területén történő nemzetközi kapcsolatok és együttműködés (15. c. 2, 3, 4.) előmozdítására. Önként vállalt jelentéstételi kötelezettség járul mindehhez az emberi jogok nemzetközi törvényében (lásd Egyetemes nyilatkozat 16. c.), illetve a polgári jogok egyezségokmányának a 2. cikkelyében foglalt kötelezettség, hogy a részes államok alkotmányos eljárásukkal és az egyezségokmányok rendelkezéseivel is összhangban gondoskodnak olyan törvényhozási és egyéb intézkedések meghozataláról, amelyek az imigyen elismert jogok érvényesüléséhez szükségesek. A csatlakozó államok tehát akár a speciális végrehajtási rendelkezések (az ún. Fakultatív jegyzőkönyv) elfogadása nélkül is garanciát vállaltak az emberi jogok, illetve a tudomány szabadságának a megvalósítására. Ilyen értelemben csatlakozott a felidézett két egyezségokmány rendelkezéseihez Magyarország is az 1976. évi 8., illetve 9. sz. tvr. útján, hogy valóban mindenki részeltessék „a tudomány haladásában". Azt a kötelezettséget is magunkra vállaltuk ezzel, hogy országunkban a jövőben „olyan rendszer" uralkodjék, amelyben a (felidézett) jogok és szabadságok teljes hatállyal érvényesülhetnek (lásd Egyetemes nyil. 28. c.), amelyben — miként az egyezségokmányok 1. cikkelyeit idézzük — „a népek valóban szabadon határozzák meg politikai rendszerüket és szabadon