Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Molnár András: A „Fontolva haladó" Császár Ferenc. Egy konzervatív publicista a politika sodrában (1840-1847) III/637
sen fennmaradt kéziratának bevezetőjében magát a „conservatív ügynek javát, terjedését, szilárdulását (de természetesen mindig az alkotmányos határok közt)" szívből óhajtó, őszinte jó barátjaként jellemezte.86 Császár a kancellárhoz írt, 1846. december 25-i — a zalai adminisztrátorral előző napon egyeztetett tartalmú — válaszlevelében szabadkozott, hogy a vármegyei közéletben mindaddig nem vett részt aktívan: „...azon két hónapi gyakornokságot, mely minőségben — mielőtt Fiúméba menék — Zala megye cancelláriájában foglalkoztam, s néhány tisztújítási és beigtatási gyűlésekeni megjelenést, megyei élet körébe vágó cselekvőleges részvétnek mondanom nem lehet"; hozzátette azonban, hogy a „tettleges részvét hiányát elméleti ismeretek szerzésével, s a megyei — különösen zalai — mozgalmak folytonos és éber kísérésével pótolni mindenkor" igyekezett.87 Császár zalai szerepvállalását hivatali elfoglaltságai (az elhúzódó váltójogi perek) is nehezítették, ám királyához és hazájához való hűségénél, főképpen pedig a kancellár „szentcélú politikájához" való őszinte ragaszkodásánál fogva mégis késznek nyilatkozott „a megyei térre személyesen is kilépni".8 8 Császár reményét fejezte ki, hogy némi felkészülés után becsülettel megállja a helyét Zala vármegye közéletében, melyet „Deák esze s tapintata" nálánál „gyakorlottabb s ügyesb megyei publicistákra nézve is súlyossá tehet".89 „Zala megye állapotát s jelenen szereplő egyéneit részint már korábbi, részint újabb időkből majd egyig ismerem — folytatta Császár —, s noha a közdolgok ottani folyamát eddigelé csak távúiról nézém, bátor vagyok mégis az iránti hitemet kifejezni, hogy Zala nemessége közt a conservatív politikának eleme még mindig oly nagy mennyiségben van meg, hogy célszerű intézkedés s ildomos eljárás mellett ha nem rögtön is, de tán nem éppen sokára, legalább a kedélyek lehangolása által, némi üdvös sükert a király és haza érdekében előidézni lehet. Ezt azonban csupán és egyedül a tényezők terv szerinti összevágó, tettleges működésétől várhatni; e tényezők közt pedig működésemnek remélhető némi hatása is csak személyes közbejöttöm, barátim, ismerőim s egyéb ottani jóakaróimmal gyakoribb találkozásom, s a tétnek közelebbrőli fölismerése által lenne eszközölhető; mert levelezések általi felhívások — mit valamint eddig kész szívvel tettem, úgy ezután is lankadatlan buzgalommal teendek —, mint sajnosan tapasztalom, célhoz éppen nem vezetnek. Személyes föllépésemet tehát [...] én szinte, mint gróf Festetics Leó is nélkülözhetlennek tartván, amennyiben azt ephemerré [tiszavirág életűvé] tennünk sem magam, sem a főispáni helytartó, de leginkább a kormány érdekében nem lehetne, hanem bizonyos, a lehetőségig előre megállapított terv szerint intézni kellene, múlhatlanul szükséges, hogy azon föllépési terv felől, mielőtt kiviteléhez fogjak, Excellentiáddal értekezzem, s bölcs tanácsát és kegyes helybenhagyását személyesen kikérjem" - fordult Császár a kancellárhoz a sze-86 Petőfi Irodalmi Múzeum, Kézirattár. V 4748/22. 14-16. f. „A magyar conservatívek - írta egy magyar". (A kézirat másolatáért Parragi Mártának tartozom köszönettel.) 87 MOL A 45. Acta Praesidialia 1847:6. 1-2. 88 MOL A 45. Acta Praesidialia 1847:6. 1-2. 89 MOL A 45. Acta Praesidialia 1847:6. 2.
