Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Molnár András: A „Fontolva haladó" Császár Ferenc. Egy konzervatív publicista a politika sodrában (1840-1847) III/637
nyi, függetlenül attól, hogy végül nem lett a Világ munkatársa, jó viszonyban maradhatott Császárral, mert amikor június 3-án József főhercegnél járt, Császár kinevezése (hivatali előmenetele) érdekében is szót váltott a nádorral.38 Császár Ferenc a Pesten, 1842-ben „A fiumei kikötő" címmel megjelent munkájával is kifejezetten a német vámszövetség (Zollverein), illetve a birodalmi vámközösség mellett — az újságokban és röplapokban Desewffy Emil gróf vezetésével, Kossuth Pesti Hírlapban kifejtett, elutasító álláspontjával szemben — agitáló újkonzervatívokhoz csatlakozott. Császár e brosúrájában a két kérdést összekötve fejtegette, hogy a belső vám mielőbb megszüntetendő, mert enélkül nem lehet csatlakozni a magyar nemzetiségre nézve korántsem veszélyes, sokkal inkább ígéretes német vámszövetséghez.39 Császár 1843-tól dolgozott a Pesti Hírlap másik ellenfelének, a szélsőségesen konzervatív és klerikális Nemzeti Újságnak is, melynek színvonala, azzal, hogy Császár és Majláth János gróf kezdtek bele írni, valamelyest megemelkedett.4 0 A lapot 1842 júniusától az a Kovacsóczy Mihály szerkesztette, aki miután 1844 júniusában leváltották, szembefordult korábbi kenyéradóival, és Császár Ferenccel közösen megírta a „Magyarkák 1845-ből" című, Lipcsében kiadott hírhedt pamfletet, mely durván kigúnyolta a kortárs magyar irodalom színe-javát (köztük Petőfit), igyekezett kifigurázni Kossuth Védegyletét, valamint a korabeli hazai közállapotokat, a nemességet és a papságot is gyalázta.4 1 Degré Alajos, aki 1841/1842-ben jurátus volt a váltó-feltörvényszéki ülnökként tevékenykedő, és őt a pesti társasági életbe is bevezető Császár Ferenc mellett, jegyezte fel, miszerint a kortársak körében köztudott volt, hogy Császár „pecsovics", azaz a konzervatívok közé tartozik. Az 1840-es évek derekán például kifejezetten politikai okokból fütyülte ki az ifjúság Császár egyik megbukott vígjátékát a Nemzeti Színházban, mert tudták róla, hogy „konzervatív lapot szerkesztett".42 Császár Ferenc egyértelműnek látszó politikai megítélését árnyalja, hogy konzervatív publicisztikai szerepvállalásaival párhuzamosan tagja, sőt az elnök, Fáy András oldalán egy ideig alelnöke is volt a haladó politikai, irodalmi és művészeti mozgalmakat támogató Nemzeti Körnek, mely 1841. december 10-én alakult meg az Irodalom és Művészet Barátainak Egyesületéből.4 3 Császár részvényese lett a liberális Kossuth által alapított és Batthyány Lajos gróf elnökletével működő Iparegyesületnek is,4 4 és az 1840-es években levelezésben állt a napóleoni háborúk befejezése óta ausztriai száműzetésben, Linzben élő költővel, Batsányi Jánossal, akit az irodalom művelésére próbált buzdítani. Az egyik Batsányihoz írott levelét elkobozták, és noha abban csak irodalomról 38 SZIN 5. köt. 723. Császár a későbbiekben már csak ritkán találkozott Széchenyivel. A gróf naplójának tanúsága szerint erre mindössze három alkalommal került sor: 1843. augusztus 22-én, 1844. február 9-én és 1846. szeptember 24-én. Vö. SZIN 5. köt. 753., 6. köt. (Bp., 1939.) 24., 442. 39 Varga János: Helyét kereső Magyarország. Bp., 1982. (a továbbiakban: Varga János 1982.) 190. 40 Varga János 1982. 172. 41 Litványi László 22., 59-60., Kosáry Domokos 750-751. 42 Degré Alajos: Visszaemlékezéseim. (Szerk. Ugrin Aranka) Bp., 1983. 85-86., 99-100. 43 Degré Alajos 448., Dezsényi Béla: A Nemzeti Kör a negyvenes évek irodalmi és hírlapi mozgalmaiban. In: Irodalomtörténeti Közlemények 1953. 1. sz. 166. 44 Az Iparegyesület részvevőinek névsora 1841-1846. Pest, 1846. 45.
