Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Molnár András: A „Fontolva haladó" Császár Ferenc. Egy konzervatív publicista a politika sodrában (1840-1847) III/637
Császár Ferenc a pesti váltófeltörvényszék ülnökeként sokoldalú tudományos és szépirodalmi munkásságot fejtett ki az 1840-es években. Miközben sorrajelentek meg alapvető szaktudományi munkái a váltójogról, és verseit, novelláit, kritikáit, valamint ismeretterjesztő írásait különböző folyóiratok és almanachok közölték, tagja lett több irodalmi lap szerkesztőségének, és önállóan is szerkesztett szépirodalmi köteteket.3 Hivatali elfoglaltságai, valamint a jogtudomány magas színvonalú és a szépirodalom roppant szorgalmas művelése mellett még arra is jutott ideje, hogy politikai lapokba írjon, és azok szerkesztésére vállalkozzon; ez utóbbi téren kifejtett tevékenysége, valamint konzervatív politikai szerepvállalása azonban szinte teljesen ismeretlen. Életművének egyik első méltatója, Suhayda János ugyan utalt rá, hogy Császárnak cikkei jelentek meg a „Világ" című lapban is —- „leginkább gr[óf] Dessewffy Aurél mint lapvezér elhunyta után"4 —, de legrészletesebb, Litványiféle életrajzából csupán annyit tudhatunk meg, hogy Császár az 1840-es évek elején publicisztikával is foglalkozott, főképpen a konzervatívokat támogatta, cikkei többnyire álneveken jelentek meg, és „szerkesztette egy ideig a Világot".5 Politikai nézeteiről Angyal Dávid is csak annyit írt, hogy a'publicisztikai pályán ugyanaz a hajlékony alkalmazkodás jellemezte Császár Ferencet, mint szépirodalmi munkáiban: az 1840-es években az adózás és az úrbéri terhek kérdésében a liberálisokhoz csatlakozott, egyebekben viszont a konzervatívok felé hajlott.6 Miskolczy Gyula kutatásai szerint Császár Ferenc azzal hívta fel magára a figyelmet 1839-ben, hogy hangot adva nemzeti elkötelezettségének, a „Századunk" hasábjain „Utazási töredékek" című tanulmányában elsőként figyelmeztetett a Horvátországban terjedni kezdő magyarellenes mozgalom, az illírizmus veszélyeire. E törekvések ellensúlyozására született meg Császár fejében az a gondolat, hogy egy, a finomabb társasági élet terjesztését és a magyar nyelv tanítását elősegíteni szándékozó egyesületet kellene alapítani Horvátországban.7 Miskolczy tárta fel azt is, hogy Császár volt a lelke annak a — mágnásokból, előkelő tisztviselőkből, ügyvédekből és orvosokból álló — társaságnak, mely Draskovich Sándor gróffal az élén egy „horvát-magyar kaszinó" alapítására kért engedélyt 1840 elején.8 gyűlés történeti almanachja. (Szerk. Pálmány Béla) Bp., 2002. 1000-1002. Császár Ferenc Schedel (Toldy) Ferenchez, pályázatának ügyében írt levelei: Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár. (MTAK Kt.) M. Ir. Lev. 4-r. 61/e. Fiume, 1839. február 22., 1839. március 21., 1839. március 28. 3 Császár irodalmi munkásságát mindeddig Litvánja László dolgozta fel a legrészletesebben. Egyik legjelentősebb szerkesztői vállalkozásáról, az „Aradi Vészlapok" című irodalmi almanachról lásd legújabban: Völgyesi Orsolya: Egy siker kudarca. Kuthy Lajos pályafutása. Bp., 2007. 95-96. 4 Suhayda János 77., vö. Farkass Károly 1. 5 Litványi László 16., 44. Császár publicisztikai és szerkesztői munkásságának feldolgozása nem csupán az életrajzaiból hiányzik; Kosáry Domokos sem említi a nevét a Világ és a Budapesti Híradó munkatársai közt az 1840-es évek sajtótörténetének összefoglalásában. Vö. A magyar sajtó története I. 1705-1848. (Szerk. Kókay György) Bp., 1979. (a továbbiakban: Kosáry Domokos) 739-747., 778-788. 6 Falk Miksa és Kecskeméthy Aurél elkobzott levelezése. (Szerkesztette, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Angyal Dávid) Bp., 1925. 29. 7 Miskolczy Gyula: A horvát kérdés története és irományai a rendi állam korában. Bp., 1927. 1. köt. 242., vö. Arató Endre: A nemzetiségi kérdés története Magyarországon 1790-1840. I. köt. Bp., 1960. 216-217., 370-371. 8 Miskolczy Gyula 1. köt. 251.
