Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Vallásváltás és identitás. A kitért zsidók megítélésének változásai a dualizmus korában III/593
pozíciót elfoglaló zsidók, Hajdú Miklós kifejezésével „a neofiták vér szerint való patrónusai".17 2 A konvertiták társadalmi kirekesztésének meghirdetésével egyidejűleg felvetődött a kitérésüket a rabbi-hivatalokban bejelentő zsidók nevének nyilvános közzététele is. A gondolatot Visontai Soma, függetlenség-párti országgyűlési képviselő vetette fel 1901-ben, a vallásváltások számának hirtelen megugrása idején. Az Egyenlőség pártolta a tervet, ha nem is feltétlen minden konvertita, de legalább „az intelligensebb és előkelőbb állású kitértek" esetében.17 3 Az eljárás, indokolta Hajdú Miklós, nemcsak lehetetlenné tenné, hogy a kitértek titokban tartsák áttérésüket, egy efféle „szégyentábla" a kitérések számát is csökkentené.17 4 Egyik kezdeményezésnek sem lett azonban nagy foganatja. A társadalmi kiközösítésére szólító, az 1900-as évek elején még alapvetően a kitért zsidókra vonatkoztatott felhívások az évtized végére már csupán azokra szorítkoztak, akik gyermekeik megkeresztelése mellett továbbra is jelentős pozíciókat töltöttek be a hitközségi életben. Az álláspont pár év alatt látványosan módosult. „A vallás védelméből nem lehet társadalmi harc", írta az Egyenlőség 1909-ben. „Semmi egyebet nem kell tenni, csak azt, hogy a felekezeti és hitközségi életben szigorúan ügyeljenek az arra hivatottak, hogy vezető állásba ne juthasson olyan zsidó, — ha még olyan gazdag és előkelő is — aki családjában nemcsak tűrte, de elő is mozdította a zsidó vallástól való elszakadást."17 5 A konvertiták névsorának nyilvános közzététele is csupán kis részben valósult meg. A század elején a kezdeményezés kimerült pár cikkben, a kérdés rövidesen lekerült a napirendről. Pár évvel későbbi felbukkanását az váltotta ki, hogy az osztrák parlamentben több szociáldemokrata képviselő tiltakozott, amiért három bécsi felekezeti lap rendszeresen közzétette a kitértek neveit. Az Egyenlőség az eljárást ekkor már elvi és praktikus okokból is ellenezte. Mivel a rabbi-hivatalok által nyilvánossá tett lista nem tartalmazná a „suttyomban", vagyis kitérés nélkül megkeresztelkedők neveit, nem volna igazságos megbélyegezni a törvény előírásai szerint áttérőket „oly tényért, amit mások szárazon visznek el". A „proskribálás", vélte már ekkor az Egyenlőség, az elérni kívánt céllal ellenkező hatást váltana ki: a nyilvánosság ódiumának elkerülése végett még több zsidó térne át kitérése előzetes bejelentése nélkül, így „még nagyobb volna a bizonytalanság a tekintetben, hogy tulajdonképpen ki a zsidó, ki a kitért".17 6 Az Egyenlőség új álláspontja nem aratott osztatlan egyetértést, a hetilap főszerkesztője több ízben pozíciója megvédésére kényszerült,17 7 míg végül leszögezte: „És nem akarunk egyáltalában, hogy egyszer nyíltan kimondjuk, — hóhéroskodni. [...] Neveljük híveinket jó zsidóknak: ez legyen a föladat. Kitérnek 172 Dr. Hajdú Miklós: A lélekvásár. Egyenlőség, 1905. aug. 27. 2. 173 Meturgeman. Szerkesztői üzenetek. Dr. V S. Budapesten. Egyenlőség, 1901. febr. 10. 5. 174 Hajdú M.\ A neofiták lajstroma i. m. 2-3. 175 Elszakadok és renegát-toborzók i. m. 3. 176 A kitérők. Egyenlőség, 1909. dec. 12. 10. 17 ' Szabolcsi M.: A kitérők proskribálása i. m. 3-4.; Szerkesztő [Szabolcsi Miksa]-. A kitértek proskribálása. Egyenlőség, 1910. jan. 2. 5-6.
