Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Farkas Tamás - Maitz Péter: Nyelvi nacionalizmus és német családnevek a 19. századi Magyarországon. A névmagyarosítások nyelvi-ideológiai hátteréről III/565
még elmondanunk.55 A Monarchia szétesése, illetve a történeti Magyarország végét jelentő trianoni béke következtében az ország területe és lakossága jelentősen lecsökkent, s a nemzetiségeknek csekély és az elmagyarosodásra általában nyitottabb része maradt az új, szűkebbre vont országhatárokon belül. Az 1920 előtti és a későbbi névváltoztatások statisztikai eredményeit ezért nem állíthatjuk egyszerűen egymás mellé, viszont így is megállapítható, hogy a névmagyarosítások folyamata folytatódik, sőt újabb lendületet vesz a két háború közötti Magyarországon. A 30-as évek végén a zsidók névváltoztatásának lehetősége — nem rendeletileg, de a gyakorlatban — megszűnik, viszont egyre jellemzőbbé válik körükben az asszimilációjuk végső stádiumát kifejező lépés: a kikeresztelkedés is. A hazai németség körében ugyanekkor a német birodalmi propaganda hatásaként többen visszaváltoztatják korábban magyarosított nevüket, mások viszont éppen ekkor (s részben talán éppen ezért) vesznek fel magyar családnevet. A második világháborút követő évek jelentik a névmagyarosítások történetének utolsó konjunktúráját: ekkor kerül sor a német családnevek legnagyobb arányú megváltoztatására. A zsidóság helyzetének és identitástudatának újragondolására kényszerül, s néhány év leforgása alatt a még idegen nevet viselő zsidók jelentős további része dönt neve magyarosítása mellett. A magyarországi németség nagy része ugyanekkor viszont kollektív bűnösként való kezelésének okán igyekszik megszabadulni ősei családnevétől - míg a korabeli hatalom most éppen (átmenetileg, 1945-49 között) a német származású kérvényezők névmagyarosításait korlátozza, rendeletekkel és a gyakorlatban egyaránt. Az ideológiai hátterű külső késztetések időszaka ezzel pedig lényegében le is zárul, mert azok jórészt átadják helyüket az — addig is meglévő, ám a külső tényezők által részben befolyásolt, részben elfedett, részben a figyelmünk hátterébe szorult — kifejezetten magánéleti tényezőknek. A családnév-változtatások későbbi történetében így a kifejezett névmagyarosítások aránya is egyre csökken. A 20. század vége felé, különösen a rendszerváltást követően pedig feltűnnek és teljesülnek azok a kérvények is, melyek benyújtói a család egykori, névmagyarosítást megelőző családnevét kérik vissza. Számuk nem nagy, de jelenlétük így is jelzésértékű. Az itt felmerülő további kérdések tárgyalása azonban már nem ennek a cikknek a témája. 9.) Zárás A fenti elemzések során nem részletezhettük azokat a folyamatokat, melyek a társadalmi asszimiláció és az identitásváltások kérdéskörében értelmezhetők; mindannak ellenére sem, hogy ezek fontossága a névváltoztatások esetében kétségbevonhatatlanul alapvető.5 6 Tanulmányunkban a névmagyarosítások igen 55 A névváltoztatások 20. századi alakulására részletesebben 1. Karády V - Kozma /.: Név és nemzet i. m.; Farkas T. : A magyar hivatalos i. m. 56 A magyarországi németség családnévhasználatának 20. századi történeteire 1. pl. Solymár Imre: Név és identitás (A Völgység névtani sajátosságaiból). In: Az V Magyar Névtudományi Konferencia előadásai. Szerk. B. Gergely Piroska - Hajdú Mihály. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 209. sz.) Bp. 1997. 64-8.
