Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: Berzeviczy Gergely színeváltozásai. (Adalékok az állam, a társadalom, a hadsereg reform terveihez és reformelképzeléseihez) III/515
régiségéről és az alkotmányos jólétről, melyek egyébként nevetségesek, ironikus igazságot foglalnak magukban."9 9 Magyarország jobb sorsra érdemes - fejtegeti Berzeviczy. A természet rendelése szerint Észak és Dél közötti kereskedelmet biztosítja. Magyarország olyan „nemzetet táplál, amely szellemileg és fizikailag erős, tehetséges, derék, bátor, hősies", viszont sohasem jutott arra a szintre, amelyre adottságainál fogva kellett volna. II. József reformjai révén fejlődhetett volna, de aztán olyan reakció következett, hogy visszasüllyedt. Most ugyan „sokkal jobb, mint korábban," de „egyedül a gyarmati állapot és a belső alkotmány fogyatékosságai akadályozzák a felemelkedést".10 0 A szükséges változást „csak katonai kormányzat" kivitelezheti, és az, aki végrehajtja a fordulatot, olyan lesz Magyarország számára, mint Péter cár Oroszország vagy mint Nagy Frigyes Poroszország számára. Magyarországon azért kell katonai kormányzat, mert „politikailag túl erősen megosztott, részeiben heterogén, az egyes részleges előnyök annyira egymásnak feszülnek, hogy más úton elérhető lenne az egycélú erős együttműködés".10 1 A különböző nemzetek ugyanis ellenségesen állnak egymással szemben, nagy a felekezeti gyűlölködés, élesek a rendek közötti különbségek, a lakosság nagy része elhanyagolt, és a kivételek csak jobban felhívják a figyelmet a sivár helyzetre. „Egy lehetőséget még el tudok képzelni, amely azonban nagyon valószínűtlen: új nemzedéket kellene arra nevelni, ám ehhez olyan 150 éves kormányzatra lenne szükség, amely erre a célra neveléssel készít fel, és erős kézzel hárít el minden akadályt." A lényeg: „Magyarországon előbb vagy utóbb katonai reformra kerül sor."10 2 Ez az okfejtés a színeváltozást jelzi. Az egykori antijozefmista reformerből posztjozefinista reformer lett. A fordulat, bár keserű csalódásokból fakadt, ugyanakkor mély eszmei alapokon nyugodott. Alapja a fiziokratizmus és a felülről való reform. Egyszóval: felvilágosult abszolutizmus. Ennek az igazi megtestesítője Nagy Frigyes volt. Berzeviczy csodálta is őt, és országát. Anyjának például 1786 tavaszán így számolt be arról, amit Poroszországban látott: „A király rendszere arra megy ki, hogy alattvalói ne gazdagok, hanem jómódúak legyenek. Ezért kíméli és kifejezetten támogatja a paraszti rendet. A nemességnek és a polgárságnak annyit hagy meg, amennyire ezeknek a tisztes élethez szükségük van, minden felesleg a fogyasztási adók révén az állakincstárba folyik be." Az pedig még külön imponált Berzeviczynek, hogy a király jövedelmei kétharmadát hadseregére fordítja, és a közlegény 1 perc alatt 6-8 lövést ad le.103 És kétségtelen, hogy ismerte a porosz király hazafiságról szóló művét, amelyben a polgárokat szintén társadalmi szerződés fogja össze, de azért az ideális államigazgatás rendszere az oligarchia, a kevesek uralma, amelyben a rendeknek megvan a szavazati joga, de a központ az uralkodó. A köztársasággal szemben 99 [Berzeviczy:] Ueber den ungarischen Reichstag vom Jahre 1802. Magazin, 113. 100 [Berzeviczy:] Ueber den ungarischen Reichstag vom Jahre 1802. Magazin, 115. 101 [Berzeviczy:] Ueber den ungarischen Reichstag vom Jahre 1802. Magazin, 116. 102 [Berzeviczy:] Ueber den ungarischen Reichstag vom Jahre 1802. Magazin, 117. 103 MOL, P 53 62. cs. Levelek, Berlin 1786. ápr. 16.
