Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: Berzeviczy Gergely színeváltozásai. (Adalékok az állam, a társadalom, a hadsereg reform terveihez és reformelképzeléseihez) III/515
Egyedülálló a társadalomkritika és a helyzetleírás összeszövése, és statisztikákkal való nyomatékosítása. A legnagyobb visszhangot az egésztelkes jobbágycsalád büdzséje kelthette. Berzeviczy Gergely ugyanis a paraszti szolgáltatásokat pénzre számította át: a földesúri terheket, az adóterheket, és becsülte az önfenntartás költségeit, valamint a jövedelmeit. Ez utóbbinál abból indult ki Berzeviczy, hogy mennyit ér az egész telek, ha ennek értékét tőkésítenék, mennyi lenne a hozadéka a szokásos hatszázalékos kamat mellett, és úgy vélve, hogy a paraszt iparkodása révén többet hoz ki, megszorozta hárommal, és ezt az összeget vonta le a kiadásokból. Az eredmény: hatalmas deficit. A számítás illusztratív értékű. Ugyanis nem volt általános az, hogy a jobbágyok a robotot megváltották, úgy, mint az ő birtokain tehették. A deficit viszont jól érzékeltette, hogy ilyen terhek mellett árutermelésre képtelen a paraszt. Egyszóval a rendszer abszurd. Igaz, a számítás is. Alapvetően ellentmond mindannak, amit Csajanov nyomán a paraszti gazdálkodásról tudunk. A két világháború közötti orosz (szovjet) közgazdász azt mutatta ki, hogy a paraszti gazdaság önkizsákmányolásra épül, és számára az árutermelés pénzben kifejezhető rentabilitása fikció. Érdekes, hogy Berzeviczy, aki saját gazdaságának bevételeit és kiadásait oly gondosan számba vette, igazában nem sokat tudott a paraszti gazdaságról. De nemcsak ő végzett ilyen absztrakt számításokat. Hanem például Vay József is, aki statisztikai tudásával elbűvölte az országjáró trónörököst, a majdani II. Józsefet.7 8 1792-es adóügyi javaslatának egy részét Berzeviczy másolta le, és benne a számítást arról, hogy mi marad a parasztnak terhei lerovása után. Ennek a számításnak a lényege, hogy két mérő búza, majd két mérő zab és árpa férőjűségű területen — ötszörös maghozammal — termelt gabona előállítási költségeit és átlagárát vetette össze. Az előállítási költséget az urbáriumban előirányzott robotmegváltási összeg, továbbá az aratás, behordás, cséplés megváltási összegének, valamint a tized értékének összeadásával számolta ki. Az árból aztán kivonta a ráfordítás költségét, csakhogy a búzánál ez könnyű volt, mert a búza ára magasabb volt, mint a ráfordítás értéke, a zabnál és árpánál viszont a ráfordítás költsége volt nagyobb, de most is a kisebb összeget vonta a nagyobb összegből.7 9 Vay természetesen új adórendszer bevezetése mellett érvelt. De térjünk vissza Berzeviczy művéhez. Amennyire tetszhetett a megyei nemességnek az osztrák gazdaságpolitika bírálata, annyira nem vette jó néven a társadalombírálatot. Még meg sem jelent, de alapeszjnéit feltehetően néhányan ismerhették. És ez hatott. 1802-ben nem választották meg diétái követnek Berzeviczyt, aki nemcsak ezt fájlalta, hanem még azt is, hogy megyei hivatalt sem nyert el. „Hallottam — fejtegette keserűen a főispánnak — , szememre hányták, hogy nincsenek érdemeim, mosolygok ezen a bizonytalan és homályos ellenvetésen, amely plebejus emberektől származik és azoktól, akiket csak a hatalmi viszketegség vezet, ennek ellenében talán magam és őseim érdemeit tudnám megidézni, akik immár hat évszázadon keresztül Szepesség igazgatásában fáradoztak. De tisztán látom, hogy ez csak ürügy arra, hogy minden közbefolyástól elzárjanak." Ugyanakkor úgy 78 Kazinczy Ferenc: Erdélyi levelek. II. Kolozsvár, 1944. 60. 79 MOL, P 53 128. cs. 83. sz.
