Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: Berzeviczy Gergely színeváltozásai. (Adalékok az állam, a társadalom, a hadsereg reform terveihez és reformelképzeléseihez) III/515
len imádni a kifürkészhetetlen isteni gondviselést". Viszont „a század szelleme az emberi ész liberális használata".6 0 A század valója viszont rácáfolt a szép reményekre. Berzeviczy Gergely nem is erőltette ennek a munkájának a kiadását. Annál többet tett viszont társadalmi reformgondolatai terjesztése érdekében. Berzeviczy gazdasági helyzetelemzését ugyanis mélyre ható társadalmi helyzetelemzéssel folytatta. A termelő osztály törzse, a parasztság felé fordította figyelmét, hiszen „a népesség ezen legszámosabb- tagot számláló osztályának jóléte a közhatalom és a nemzeti gazdagság legbiztosabb alapja".6 1 Legjelentősebb munkájából, A parasztok állapotáról és természetéről Magyarországon című latin nyelvű művéből idéztünk, amelyről aztán elmondható: Habent sua fata libelli. Berzeviczy Gergely a századfordulón kezdett hozzá, 1802-re készült el,62 még a diéta összeülése előtt előtt,6 3 aztán kezdődött a mű odisszeája. Először — még májusban — Schedius Lajos, pesti egyetemi tanár révén próbálkozott a kiadással,6 4 de ez nem talált rá kiadót, hiába keresett a magasabb körökben is.65 Aztán maga próbálkozott. Emlékező és emlékeztető feljegyzéseiből a következő kép áll össze. 1810-ben a bécsi sajtó számára készült cikkének fogalmazványa szerint 1803-ban írta művét, Pesten átadta a cenzornak, aki jelezte, hogy csak a Kancellária engedélyével jelenhet meg. Ezek után több tekintélyes embernek megmutatta, akiknek teszett a munka, de eltanácsolták a közléstől, mire átadott egy kéziratot a nádornak, egy másikat pedig a Nemzeti Könyvtárnak.6 6 A munka kéziratban terjedt. Máriássy Józsefhez is eljutott egy példány, aki anélkül, hogy szólt volna a szerzőnek 1806-ben Lőcsén egyszerűen kinyomattatta. Már csak a címlap hiányzott, amikor meghívta Berzeviczy Gergelyt ebédre, és egy csésze kávéval átadta a bekötött könyvet, jelezve, saját maga veszélyére adta ki, mert nincs törvény, amely megtiltaná, hogy magyar nemes saját felelősségére könyvet adjon ki, és így „az egész nemesség becsületére válik, hogy e munkát egy nemes írta, és egy másik nemes adta ki". Berzeviczy nem akarta letagadni, hogy ő írta, de a kinyomtatásban nem akart részt venni.6 7 Ezért — mint munkája második kiadásához írt előszavából megtudjuk — megegyeztek, hogy a címlapon világosan jelzik, hogy Berzeviczy Gergely írta és Máriássy József saját akaratából adta ki.6 8 De még mielőtt a címlap elkészülhetett volna, Máriássy sok példányt szétosztott, a megye ezt megtudta, háromnapi fogságra vetette a nyomdászt, a „kiadó" ellen pedig fiskális akciót indítottak, aki elindult Budára, de — mint Berzeviczy Gergely hol így, hol úgy emlékezett — 60 MOL, P 53 126. cs. 176. 61 Berzeviczy Gergely: A parasztnak állapotáról és természetéről Magyarországon. Berzeviczy Gergely élete és müvei, 121. 62 MTAKK, MIL 4-19/7. Johann Genersich levele Rumy Károly Györgynek, Késmárk, 1802. márc. 7. 63 P 53 126. cs. 39. sz. 3.: ad paginam 73. opusculi de rustici. 64 MTAKK, MIL 4-21. Berzeviczy levele Rumy Károly Györgynek, Lomnicz, 1802. máj. 22. 65 MOL, P 53 82. cs. 41-43. Schedius Lajos levele Berzeviczy Gergelynek, Pest, 1802. aug. 20. 66 OSZKK, Quart. Lat. 834.,835., 836. Mindhárom példányt más kéz írta. 67 MOL, P 53 129. cs. 99. sz. 2. 68 MOL, P 53 136. cs. 34. sz. 42.
