Századok – 2009

TÖRTÉNETI IRODALOM - Szent Demeter: Magyarország elfeledett védőszentje (Ism.: Nemerkényi Előd) II/487

szerepel: „A saját zsolozsmát kell olvasni, ha van, ha pedig nincs, akkor a communét" (Dicatur per totum história propria, si est, vei de uno martyre). A 17. századi liturgikus reform jegyében a nagyszombati zsinat 1630-ban Pázmány Péter vezetésével a középkori rítusok helyett átveszi a tridenti zsinat által modernizált római liturgiát. A középkori magyarországi Demeter-kultusz zenei emlékei című tanulmányban (137-157. o.) Czagány Zsuzsa a divinum officium (zsolozsma) és a miseliturgia emlékeit elemzi (alleluia és sequentia). A Szent Demeter a művészetben című tanulmányban (158-205. o.) Terdik Szilveszter ismerteti Szent Demeter ikonográfiáját a bizánci művészetben és kultuszát a nyugati országokban (keresztesek, Itália, Velence, Morigerati Dél-Itáliában és San Lorenzo in Campo Marche tartományban). A Magyarországhoz kötődő bizánci eredetű középkori emlékek között szerepelnek püspöki pecsétek, valamint a Szent Korona Corona Graeca nevű alsó részén megjelenő Szent Demeter-ábrázolás, amely valószínűleg all. század hetvenes éveiben készült Bizáncban. (Jelképes, hogy ez a zománckép díszíti a kötet borítóját is.) Kapcsolódik Szent Demeter tiszteletéhez az esztergomi sztaurothéka (Szent Kereszt-ereklyetartó), a kassai casula (miseruha), Szent Margit szentté avatási jegyzőkönyveinek tanúsága, továbbá itáliai eredetű udvari luxusmunkák a 13-14. századból (berni diptychon). A kódexfestészetben & Magyar Anjou Legendárium mellett jelentős a Nekcsei Demeter tárnokmester (tl338) megrendelésére készült Nekcsei-Biblia, amely valószínűleg szintén tartalmazza Nekcsei személyes védőszentje, Szent Demeter ábrázolását is. A művészettörténeti áttekintés 14-15. századi falképekkel, táblaképekkel és fametszetekkel zárul, kitekintéssel a középkori patrociniumokva. (a szerémségi Szávaszentdemeter - Sirmium) és a 16. század utáni magyarországi emlékekre ortodox (ikonok, triptychonok) és római katolikus közegben. A Szent Demeter és a magyarországi népi kultúra című tanulmányban (206-214. o.) Bárth Dániel kiemeli, hogy az október 26-i Dömötör-nap gyakran szolgált szerződések keltezésére is (például 1772-ben: in festő Demetrii die quippe 26-a Mensis Octobris). A Szöveggyűjtemény (215-274. o.) első és legnagyobb részét a Legendák alkotják, főként Tóth Péter gondozásában (217-250. o.). Szent Demeter magyarországi legendája (217-243. o.) a latin eredeti kritikai kiadásában és magyar fordításban jelenik meg - kéziratos forrásai: Lectionarium (Zágráb, 1356-1387), Legenda Aurea (Budapest, 15. század), Legenda Aurea (Gyulafehérvár, 15. század), Breviárium Strigoniense (Zágráb, 1295 előtt), Laskai-kódex (Sibenik, 1433-1435 körül); nyomtatott forrásai: Legende sanctorum regni Hungarie in Lombardica História non contente (Strasbourg 1486-1489 körül), Legende sanctorum regni Hungarie (Velence 1498 és Krakkó 1511). Szent Demeter legendája az Erdy-kódexből (244-247. o.) azt a szakaszt hozza, amit a kódex „Szent Demeter mártírnak innepéről" megőriz. Szent Demeter és a magyar király szláv legendája (248-250. o.) Kriza Ágnes magyar fordításában jelenik meg, az eredeti szöveg egy valószínűleg 16. század eleji kódexben található. Szent Demeter középkori zsolozsmája (251-270. o.) Czagány Zsuzsa és Tóth Péter gondozásában közli a História de sancto Demetrio ex Antiphonario Scepusiensi énekelt tételeinek latin szövegét a 15. század elejéről, illetve annak magyar fordítását. Szent Demeter szekvenciája (271-274. o.) szintén Czagány Zsuzsa és Tóth Péter gondozásában jelenik meg a Missale Zagrabiense (Velence 1511) alapján — a műfaj jellegzetes latin példái: (l.b.) In hac valle miseriae / Et in terris Pannoniae / Ex alta Stirpe Graeciae / Nascitur Demetrius („Mert a siralomnak völgyén, / Pannónia eme földjén, / görög nemzet nagy törzsökén / Demeter megszületett"); (5.b.) Demetrius adoptatus / Et in coelis coronatus / Noster nunc sit advocatus / Coram Dei filio. Amen („Mert Demeter égbe szállva / égiektől koronázva / ügyünk védi, oltalmazza / az Isten fia előtt. Amen"). A Rövidítések jegyzéke (275-276. o.) utáni Szakirodalom (277-286. o.) feltünteti a kötethez vezető kutatások úttörő összefoglalását is: Tóth Péter „Egy bizánci szent Magyarországon, egy magyar szent Bizáncban: Szent Demeter magyarországi kultuszáról" (Magyar Könyvszemle 117 [2001] 3-19.) című írását. A Mutató (287-294. o.) személyneveket, földrajzi neveket és fogalmakat, Az idézett kéziratok jegyzéke (295-296. o.) pedig hatvanhárom tételt tartalmaz. A kötetet záró Képek (297-311. o.) között harmincegy fekete-fehér felvétel szerepel Szent Demeter-ábrázolásokkal a thesszaloniki Szent Demeter-bazilikától a strasbourgi székesegyházon át a székesfehérvári ortodox templomig. Összefoglalásul megállapítható, hogy a Szent Demeter: Magyarország elfeledett védőszentje című gazdag és változatos forrásanyagot kezelő tanulmánykötet és szöveggyűjtemény gondos megszerkesztése irigylésre méltó. Ezt mutatja a sajtóhibák elhanyagolható száma is - például „tűnikmegmaradni" (29. o.), „Codex Albenis" (67. o.) és „Hyppolite" (elvétve). Világszerte gyakori hiba Jacques-Paul Migne keresztnevének helytelen írása, ezért itt is külön említést érdemel: „Jean-Paul" (275. o.). A kötet elsődleges célkitűzését elérte: feltárja Szent Demeter magyarorszá-