Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Lázs Sándor: A Pozsonyi Kódex írói és műveltségük II/467
munkáját. Az oklevelek kiállításához szükséges ismereteknek viszont híján lehettek. Ilyen irányú gyakorlatot a szegedi konventben nem sajátíthattak el, tudásuk nem terjedt ki a dictamen ismeretére, az oklevél-kiállításra.1 9 Az 1516-ból fennmaradt oklevelük mégis megfelel azoknak az alapvető formai követelményeknek, amelyet egy hiteleshelyi okirattól elvárhatunk. Az oklevél, amely tanúsítja, hogy Szék Jakab vásárhelyi lakos somlói szőlőjét Tompa Benedek pápai polgárnak eladta, a szokásos formulával, az intitulatioval kezdődik (Nos religiosa domina Katerina abbatissa totusque conventus Sanctimonalium de cenobio Beati Lamperti martiris de Apacauasarhel), amely esetünkben nemcsak a konvent elöljáróját, hanem patrónusát is megnevezi.20 Hiányzik viszont a konvent tisztségviselőinek felsorolása és az üdvözlőformula, valamint az arenga. Az oklevél következő kötelező részei, a publicatio és a narratio viszont nem térnek el szokásos formulától; az utóbbi, mint várható, ez esetben is a quod szóval kezdődik, majd ismerteti az eladás körülményeit. Itt hiányzik ugyan a két fél megjelölése (TV. ab una parte, N. ab altera),21 viszont a későbbiekben az eladót és a vásárlót az oklevél pontosan feltünteti. A narratio megszokott formulája (... super se assummendo in nostram personaliter veniendo presenciam oraculo vivevocis fassi) kisebb variációval ugyan, de megjelenik.22 Az adásvételi oklevelekre jellemzően közlik a határmegjelölést; ez itt a szomszédos szőlők birtokosainak megnevezéséből áll. A vételár általánosan elfogadott formulája után (pro triginta quatuor florenis) az eladásé jön sorra (imo coram nobis dederunt et vendiderunt),23 amelyet az expeditoria cautio követ.2 4 A kiadvány felsorolja a tanúkat, majd a corroboratio 13. században kialakult formulája zárja az oklevelet (In cuius rei memóriám perpetuamque firmitatem has nostras privilegiales litteras sigilli nostri pendentis munimine roboratas prenominato Benedicto Tompa et suis heredibus duximus concedendas) 25 Az oklevelet 1516. február 27-én állították ki, öt évvel az után, hogy a Szegedről átköltöző premontrei apácák elfoglalták új lakhelyüket. A nővérek ekkorra már bizonyosan rendelkeztek tapasztalattal a hiteleshely működtetésében - persze csak ebben, és nem az oklevelek megszerkesztésében. Ugyanis, akárcsak a monostor hiteleshelyének korábbi, a bencés időkből származó oklevelei, ez az irat is férfikézre vall.2 6 írása nem túlzottan tetszetős, és, bár ismeri 19 A Szent Lélek kolostorról 1. Bálint Sándor: Szeged reneszánsz kori műveltsége. (Humanizmus és reformáció 5.) Bp. 1975. 46. (minden bizonyíték nélkül komoly litteratusi műveltséget feltételezve az áttelepülő apácákról). 20 Franz Eckhart: Die glaubwürdigen Orte Ungarns im Mittelalter. Innsbruck 1914. 122. 21 Uo. 125. 22 Vö. „confessus est oraculo (ministerio) vive vocis" - uo. 125. 23 ... et coram nobis vendidit et tradidit a - vö. uo. 131. 24 „Jacobus Zeek sepedictum Benedictum Thompa et suos heredes propriis suis expensis et laboribus in domino et possesione dicte vinee contra quoslibet impeditores et actores conservare et tenere ..." vö. Insuper obligavit se et suos heredes N (venditor) N. (emptorem) et heredes suos ab omnibus ratione terre impetentibus defendere propriis laboribus et expensis et in pacifica possesione ipsius terre indempniter conservare - uo. 133. 25 Vö. uo. 126. 26 Ezen a véleményen van Lukcsics Pál (Lukcsics F!: A vásárhelyi apácák i. m. 34.).
