Századok – 2009

KÖZLEMÉNYEK - Lázs Sándor: A Pozsonyi Kódex írói és műveltségük II/467

Lázs Sándor A POZSONYI KÓDEX ÍRÓI ÉS MŰVELTSÉGÜK Az egyik — törzsanyagát tekintve 1520-ban írt — magyar kéziratunkról, a Pozsonyi Kódexről a könyv sorsát bemutatva egy korábbi munkámban,1

úgy gondolom, sikerült bebizonyítani azt, amit addig csak tudni véltünk, hogy az imádságos könyvecske a somlóvásárhelyi premontrei apácák egyikének készülhetett.2

A vándorlásban a kéziratnak társa volt a kétségtelenül premontrei eredetű, és Mórichidán át Somlóvásárhelyhez köthető Szegedi Anti fonalé? Ez a dolgozat most arra tesz kísérletet, hogy bemutassa azt a környezetet, amelyben a Pozsonyi Kódex4

keletkezett, és bizonyítsa, hogy legalább egyik írója — Mihály deák — a kolostor hiteleshelyének munkatársa volt. A másik — korábban csak „Z litteratus"-ként megnevezett — írónak a neve is megállapítható a kivakart szövegből: Zantoss családnéven mutatható be. O Mihály deáknál magasabb társadalmi ranggal és műveltséggel rendelkezett, kapcsolatban állhatott magyar főpapi könyvtárakkal, udvarokkal. * * * Az 1500-as évek elején a somlóvásárhelyi5

bencés apácák Bakócz Tamásnak, Esztergom érsekének többszöri nyomatékos figyelmeztetése ellenére sem hagytak fel kicsapongó életmódjukkal: Ilona apátnő és a nővérek a regulát megvetve fényűzően éltek, nyilvános helyiségeket látogattak, monostorukban tánc-1 Lázs Sándor: A megkerült Pozsonyi Kódex és Szegedi Antifonale, valamint két elkallódott kézirat. Magyar Könyvszemle 122. (2006) 146-160. 2 A szakirodalom mindenféle erős bizonyíték nélkül tartja - egyébként nagyon is következetesen - premontrei kéziratnak a Pozsonyi Kódexet, 1. Timár Kálmán: Prémontrei kódexek - Huszita vagy prémontrei biblia? Kalocsa. 1924. 28., Uő: Magyar kódexcsaládok. Irodalomtörténeti Közlemények 17. (1928) 71., Gábriel Asztrik: Breviárium-típusú kódexek. In: Emlékkönyv Szent Norbert halálának 800 éves jubileumára (1134-1934). Fejezetek a magyar premontreiek nyolcszázéves múltjából. Gödöllő. 1934. 136. (az említett felsorolt tanulmányok esetlegesen kötik a premontrei rendhez a kéziratot); Timár Kálmán: Dunántúli magyar kódexek sorsa. Pécs. 1936. 20. és Gábriel Asztrik: A Pozsonyi Kódex eredeti kézirata. Magyar Könyvszemle 64. (1940) 336-337. különösebb megokolás nélkül már premontreinek, az utóbbi pedig egyenesen somlóvásárhelyinek tartja a kódexet. Ez a nézet 1944. évi dolgozatában kikristályosodott ki, 1. Gábriel Asztrik: A premontrei kódexirodalom. Uj Magyar Museum 4. (1944) 129-147. 3 Szombathelyi Ferences Rendház, Cod. Lat. 6 264. Leírását 1. Polycarpus Radó: Libri liturgici manuscripti bibliothecarum Hungáriáé et limitropharum regionum. Bp. 1973. 198. sz. 4 Kiadását 1. Pozsonyi Kódex 1520. Közzéteszi, bev. és jegyzetek Abaffy Csilla, Abaffy Erzsébet, Madas Edit. (Régi Magyar Kódexek 29.) Bp. 2004. (a továbbiakban: Pozsonyi Kódex kiadása [ha a tanulmányt], PK és a megfelelő levél- és sorszám [ha magát a kódexet idézem]. 5 Somlóvásárhelyt Apácavásárhelyként is emlegetik a 15-16. századi oklevelek, hiszen a csütöi'tökönként tartott heti vásárok tartására és helypénz szedésre 1325-ben nem a város, hanem az ott élő bencés apácák kaptak engedélyt, 1. IIa Bálint - Kovacsics József: Veszprém megye helytörténeti lexikona. Bp. 1964. 351.