Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Noémi Gyöngyvér: Monasztikus férfikolostorok társadalmi kapcsolatai a 15-16. században a végrendeletek tükrében II/451
álló Szent Margit tiszteletére emelt kápolnában oltárigazgatóságot alapít. Az oltáros pap kötelességévé tették, hogy hetente két-két misét mondjon kápolnában, illetve a monostortemplomban Péter sírja közelében (!). A szerzetesek így fejezték ki hálájukat Péternek, amiért a monostortemplom befedésénél és a konvent peczöli birtokának visszaszerzésénél „roppant nagy szolgálatokat tett". Minden bizonnyal az elhunyt testvére, az apát kezdeményezhette a megemlékezés ezen formáját. Péter egyéb jótéteményt is tett, ugyanis minden vagyonát a monostorra hagyta. Sajnos a végrendelet részleteit, és így a benne szereplő tételeket, nem ismerjük, de — egyházi férfiúról lévén szó — abban liturgikus tárgyak is szerepelhettek. Az itt bemutatott végakaratok és lélekváltság-adományok több tanulsággal szolgálnak. Arányaiban sokkal kevesebb végrendeleti adományban részesültek a monasztikus rendi férfiközösségek, mint a többi koldulórendi kolostor vagy egyházi intézmény.7 8 Az általam átnézett anyag 128 évet ölel fel, és — a püspöki, kegyúri és bizonytalan végrendeleteket nem számítva — mindössze 26 testamentumra vonatkozóan maradt fenn adat. A végrendelkezők kivétel nélkül helyiek voltak, ebből 8 fő asszony7 9 köznemesi 9, főnemesi származású pedig — Herepei Márkot is ide számítva — három fő volt. Három „értelmiségi" (pap, udvarbíró8 0 és „litteratus"), egy-egy soltész, polgár és jobbágy volt még az örökhagyók között, megjegyzem, ez utóbbi a szegényebb köznemesekkel állhatott egy szinten. Megfigyelhető, hogy sokkal szélesebb az a társadalmi kör, amelynek tagjai városi környezetben álló monostorra hagyományoztak javakat. Míg Kolozsmonostor nemestől, özvegyasszonytól, polgártól, jobbágytól is kapott adományt, addig a többi monostorra mindössze a nemesség különböző rétegi hagytak, amely alól csak Stóla képez kivételt sajátos földrajzi és gazdasági helyzete miatt. A végrendeletek és források tükrében a garamszentbenedeki apátság kapcsolatrendszere vizsgálható a legjobban. Elmondható, hogy a hagyományozók-10 Ennek a népszerűtlenségnek elsősorban a társadalom részéről megváltozott vallási igény az oka. A szerzetesi életmód — olykor botrányos — hanyatlása már csak következmény. Az egyes rendek ezeket felismerték és reformokkal igyekeztek segíteni a bajokon, de a folyamatot visszafordítani nem tudták. Mátyás a ciszterci rend megreformálására tett lépéseket, 1478-ban német kolostorokból teljes konventeket küldtek a majdnem üres magyarországi monostorokba, majd 1489-ben tett újabb erőfeszítést a reformra „in capite et in membris". A bencéseknél a reformot — az egyébként kommendátor — Tolnai Máté pannonhalmi apát indította el és fejezte be. Tolnai felismerte, a fő probléma abban rejlik, hogy nincsenek egy szervezetbe tömörülve az egyes apátságok. így a magyar bencés apátságokat kongregációba próbálta szervezni, amelynek feje Pannonhalma lett volna. 1508-ban Tolnai megbízásából Zalavár és Báta apátjai vizitációt tartottak a nyugat-magyarországi bencés apátságokban. Az eredmény lehangoló volt: a fegyelem teljesen lehanyatlott az apátságokban, ahol egyébként — Kapornak és Garamszentbenedek hiteleshelyek kivételével — alig élt szerzetes. Tolnai reformterve csak részben valósult meg, egyrészt az apátságok önállósága, másrészt az esztergomi érsek, Bakóc Tamás miatt. O ugyanis Fegyverneki Ferenc, és általa a premontreiek megújulási törekvését karolta fel. Az 1506-ban sági prépostnak megválasztott Fegyverneki egységbe akarta fogni az egyes prépostságokat, melyek élére „saját embereit" állította. Ezek a reformtörekvések nagyon későn indultak és a török miatt már nem tudtak kibontakozni. Minderre 1. Kubinyi A.: Mátyás király és a monasztikus rendek In Möns Sacer 996-1996. Pannonhalma ezer éve I. kötet. Szerk. Takács Imre. Pannonhalma 1996. 538-544. 79 Kerek Jánost Azna és Ebedec birtokrésznél nem számoltam bele, hiszen az Ebedeci család egyenesági leszármazottai Szelcseni Kata és Ilka voltak. 80 Némái Deák György királyi ember, majd a veszprémi püspökség udvarbírája volt. A nevében szereplő „Deák" is jelzi műveltségét.
