Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Noémi Gyöngyvér: Monasztikus férfikolostorok társadalmi kapcsolatai a 15-16. században a végrendeletek tükrében II/451
Az apátság hat testamentumban kapott birtokot vagy birtokrészt, egyben pedig szőlőt. Sorban az elsőt Marosfalvi György fia Péter adta, 1492 karácsonya körül. Maga a végakarat nem maradt ránk, arról csak egy 1493. évi tanúkihallgatásból tudunk, amely egy családi háborúskodásba enged betekintést. Péter halálos ágyán marosfalvi nemesi telkét — amely egyébként Ficza Demeternél volt zálogban — minden tartozékával az apátra hagyta, azzal a kikötéssel, hogy ha a cseh huszita fogságba hurcolt két testvére (Gergely és Mátyás) visszatérnek, akkor az apát köteles lesz nekik visszaadni az adományt 25 forintért, de ha nem, akkor az apátság tulajdonában maradhat.5 2 A tanúk figyelmeztették a végrendelkezőt, hogy van két leánytestvére is, hagy-e rájuk valamit, ettől Péter elzárkózott mondván, mérgezés általi halálát ők okozták. A leányok minden bizonnyal megtámadták a végrendeletet, ezért került sor az 1493. évi tanúkihallgatásra. A per további részletei sajnos nem ismertek, annyit tudunk, hogy Beladi János neje, Erzsébet volt az egyik megvádolt nővér, akinek az unokahúga 1521-ben marosfalvi fél nemestelkét 50 forintért átengedte a garamszentbenedeki apátnak, tehát valószínűleg az apát 1493-ban elvesztette a pert.5 3 A Marosfalvi család Bars vármegye középbirtokosai közé tartozott. Az apátsággal már korábbról is volt kapcsolatuk: 1417-ben az apát panaszt tett a sági konvent előtt, hogy a Barbáta nevű pusztát a kiskálnai és marosfalvi nemesek elfoglalták. Úgy tűnik, akkor megegyeztek, mert két évvel később az érseki helynök elé került az ügy, ekkor pedig Marosfalvi Mátyást, Miklóst és Pétert marasztalták el, mert az apátságtól hűbérben bírt föld után nem fizették meg a bért. 1456-ban az apát ismét tiltakozott amiatt, hogy a Marosfalviak megint elfoglalták a pusztát. A család 1429 előtt Kálna pusztát (Bars vm.) is elfoglalta az apátságtól, az ezt követő perben ismét elmarasztalták a családot, és Kálna mellett Marosfalvát is az apátságnak ítélték. Végül III. Miklós apát kiegyezett velük: Marosfalvát visszakapták a nemesek, akik Kálna pusztát az apáttól határozatlan időre bérbe vették.54 1493-ban jutott az apátság a Bars vármegyei Ebedec és Azna birtokrészekhez. A birtokos Ebedeci család már annyira elszegényedett, hogy 1437 után Ebedecet — Knauz szerint akkor már mint pusztát — zálogba adták. Ennek kiváltására vettek fel az apátságtól 200 aranyforintot, melyet minden bizonnyal már nem tudtak visszafizetni, ezért a birtokot Azna földdel együtt „örök alamizsnaként" átadták az apátságnak. Ezt a rendelkezést az Ebedeci család férfi ágának kihalása miatt a női ág tette.55 52 Ezt az adományt így közvetett pénzadománynak is tekinthetjük, az már egy sajnálatos tény, hogy a testvérek nem tértek vissza, hogy kiválthassák. A tíz tanúból egyébként csak egy, marosfalvi Kardos Gergely emlékezett úgy, hogy a testvérek fogságból való visszatérése esetén az apát köteles minden pénzbeli megváltás nélkül — „sine omni redemptione pecuniarum" — visszaadni az adományt. 53 Knauz N.: A Garan-melletti i. m. 156. 54 Uo. 141., 157. A Marosfalvi család egyébként tevékenyen rész vett a megyei közéletben, a forrásokban legtöbbször királyi emberként szerepeltek: Marosfalvi „Cseh" István (1413: ZsO IV 983. sz.), Tamás (1416: ZsO V 1636. sz.; 1419: ZsO IX. 900. sz.), Miklós (1417: ZsO IV 275. sz.; 1419: ZsO IX. 384. sz.), Tamás fia László (1423: DL 90 559.), Marus (1440: DL 13 560.), Péter (1454: DL 14 827.). Nádori ember volt: György (1464: DL 15 986.), Orbán (1502: DL 63 494.). 55 A családból a 15. század első évtizedében leggyakrabban Lázár tűnik fel a forrásokban, aki főleg pereskedéseiről volt nevezetes. 1422-ben említették Lázár fiát, „Kis" (Parvus) Lászlót, aki
