Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: A magyarországi nemzetségi címerek kialakulásának kérdéséhez II/391
tet csak bonyolítja, hogy ilyenkor a genus többi tagja láthatóan igyekezett alkalmazkodni a nagynevű rokon címerhasználatához, és a továbbiakban ők is módosított formában használták a régi nemzetségi szimbólumot. Az új címer ebben az esetben egyazon nemzetségnek akár több ágán is adatolhatóvá válik, s így azt a hamis benyomást keltheti, mintha a genus ágakra szakadása előtti, ősi szimbólumról lenne szó. Ennek az optikai csalódásnak a lehetőségét szerettük volna kizárni, amikor vizsgálatunkat a lehető legszűkebb évkörre és a legkorábbi címeres emlékekre korlátoztuk. A kérdés, amelyre következő alfejezetben mindezek után a választ keressük: igaz-e, hogy honfoglaló ősöktől származtatott nemzetségek kizárólag állatot ábrázoló címert viseltek a 13. században, a jövevények pedig csak heroldalakot, növényt vagy képzelet szülte lényeket szerepeltethettek a pajzsukon? 1.2. Az egyes nemzetségek korai címerei A továbbiakban az egyes nemzetségek és családok jelvényeit az egyszerűség kedvéért betűrendben tekintjük át, ám külön alfejezetben teszünk kísérletet a Hahót nemzetség legkorábbi címerének az eddigiektől eltérő rekonstrukciójára. Azokra a hivatali pecsétekre, amelyeken csupán az uralkodói címerből átemelt szimbólumok tekinthetőek heraldikai elemnek, rendszerint nem térünk ki. Nem utalunk továbbá az egyes címerek borításaira sem: forrásaink túlnyomó többsége ugyanis jellegéből adódóan monokróm pecsét. A 13. századi forrásanyagot igyekeztünk minél teljesebben feltárni: ennek érdekében módszeres kutatásokat folytattunk a három legnagyobb hazai pecsétmásolat-gyűjtemény anyagában: a Magyar Országos Levéltár V szekciójában, továbbá a Budapesti Történeti Múzeum és a MTA Művészettörténeti Kutatóintézete pecsétmásolat-gyújteményében.4 4 Ha azt természetesen nem is mondhatjuk, hogy anyaggyűjtésünk teljesre sikerült volna, ahhoz talán elegendő, hogy közelebb vigyen a vállalt feladat megoldásához. Az Aba nemzetség három tagjától maradt ránk Árpád-kori címeres pecsét. Közülük a széplaki ágból való Dávid fia Bőrén Péter királyi tárnokmester 1281. évi45 és a debrő-tarjáni ágból való Becse fia Mokján nádor 1286. évi4 6 pecsétjének mezejében két, illetve egy pólyával díszített pajzs szerepel. Ezeket a vágott pajzsokat alighanem a királyi címerből kell eredeztetnünk, akárcsak a széplaki ág másik tagjának, Dávid fia Amadénak két különböző nádori pecsétjén, amelyeken azonban a pólyát hordozó pajzs mögött pajzstartóként kiterjesztett szárnyú sas látható (Amadé két pecsétje közül az egyik Tamás alnádor 1288. évi oklevelére függesztve őrződött meg, a másik pedig egy 1299. évi oklevélen és egy ugyanezen évben kelt 44 Kutatásainkat a Budapesti Történeti Múzeumban Spekner Enikő főmuzeológus, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetében pedig Wehli Tünde tudományos főmunkatárs szíves segítsége könnyítette meg, amiért ezúton is köszönetet mondunk mindkettejüknek. 45 DL 1102. - MOL V 2 52, V 2 128.; MKCs 33, MKCs 431.; BTM 64.103.; fényképét 1. Bodor I.: Árpád-kori pecsétjeink i. m. 21, 39. sz. kép. 46 DL 57 220. - MOL V 8 727.; közlését 1. Majláth Béla: Mokyanus nádor pecsétje 1286. évből. Archaeologiai Értesítő 14. (1880) 8-10.
