Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Daniela Dvoráková: A ló a középkori Magyarországon. (A középkori lovak hierarchiájáról, fajtáiról, színeiről és árairól) II/357
darócok ('vadfogó', 'solymár') Batumak nevezett földjét.4 9 Rosszul járt azonban egy másik nemes, aki a király kérését teljesítve adta IV Lászlónak 100 márkát érő lovát. Az uralkodó ugyanúgy földet adott neki cserébe, mint másoknak, csakhogy ugyanazt a földet korábban már odaajándékozta a veszprémvölgyi apácáknak is. IV László halála után az apácák László utódja, III. András király előtt követelték birtokukat. Az érintett nemes IV László adománylevelével védte igazát, de adománylevelük az apácáknak is volt, s mivel az korábbi volt, mint a nemesé a pert meg is nyerték. A balszerencsés nemesnek így se lova, se földje nem maradt.50 Száz, kétszáz márka akkoriban igen szép pénz volt. Alátámasztja ezt a lovak árának áttekintése bírósági oklevelek, adománylevelek, végrendeletek és számadáskönyvek alapján (lásd a 2. sz. táblázatot). Mint már említettük, a 13. században és 14. század első felében egy ló átlagos ára 10 márka volt (nem számítva persze, IV László drága lovait). A 14. században az árak már többnyire forintban vannak megadva: ekkor egy ló átlagos ára 50,6 forint volt. A márkában feljegyzett árak 2 és 15 márka között mozogtak. A 15. század első felében egy ló átlagos ára 38,1 forintra csökkent, miközben márkában nem változott (ami egyedülálló), 2-től 15 márkáig terjedt. Egy esetben sóval fizettek alóért: az ár ekkor 2 200 sótömb volt.5 1 Kivételesen találtunk olyan feljegyzést is, amelyben prágai garassal és más pénznemmel fizettek. A 15. század második felében és 16. század elején a lovak ára tovább csökkent: átlagos áruk már csak 19 forint volt, annak ejllenére, hogy az árakról szóló adatok nagy része királyi és fejedelmi udvarokból származik, ahol pedig nemesebb és drágább lovakat vásároltak. Az árak ebben az időben már csak forintban vannak feltüntetve. A legdrágább lovak a magyar piacon 100 forintba kerültek, ezek valóban az arisztokrácia luxusigényeinek megfelelő állatok voltak. A legnagyobb összeg a vizsgált időszakon belül, amely a forrásanyagban előfordult, 200 forint volt, igaz, ez az összeg csak háromszor kerül elő. Hogy az összeg jelentősen eltúlzott, azt Demeter veszprémi püspök panaszának vizsgálata bizonyítja 1388-ből. A püspök azt állította, hogy az egyik birtokát ért támadás során — egyebek mellett — elraboltak két, 200 forint értékű lovat officiálisaitól. Az eset kivizsgálása során bebizonyosodott, hogy a hatalmaskodás valóban megtörtént, mégpedig úgy, ahogy a püspök elpanaszolta, kivéve a lovak értékének meghatározását.5 2 Magyarországon tehát a lovak ára a középkorban csökkenő tendenciát mutatott. Ez azért figyelemre méltó, mert például Lengyelországra ez az állítás nem érvényes. Kazimierz Wilinski lengyel történész a lovak árának kérdésével foglalkozva megállapította, hogy a 14. és a 15. században a lengyel lovak ára nem változott. Egy átlagos igásló ára 1 és 3 márka között volt, egy értékesebb ló — kereskedők és lovagok fogatába, mezei munkára, de persze hátaslónak is — 4-6 márkába került. A gazdagabbak még jobb lovakat vásároltak 7-10 márkáért. Ezek a lovak már drágának számítottak. 10 márka fölötti árú lovak csak 49 ÁÚO IX. 352. 50 1295: CD VI/1. 381. 51 ... pro duobus milibus et ducentis lapidibus salium - ZsO VI. 1163. sz. 52 ZsO I. 579. sz., vö. DF 200 322.
