Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Daniela Dvoráková: A ló a középkori Magyarországon. (A középkori lovak hierarchiájáról, fajtáiról, színeiről és árairól) II/357
kon gyakoriak. Éppen kisebb termete miatt tartják a Jellegzetes magyar ló" képviselőjének. A szakemberek arab lovak hatását is felfedezni vélik alakján; erről tanúskodik a szép, nemes fej vagy a finom bőr, melyen keresztül minden apró ér látszik. Ugyanakkor a ménnek hatalmas, izmos fara és erőteljes, elegáns tartású nyaka van, amely az erejéről tanúskodik, annak ellenére, hogy egészében véve finoman és arányosan hat. Lovas és lova a teljes összhang érzetét keltik. A ló figyelmes, összpontosított, a veszélyes helyzet ellenére nyugodt, miközben a legegyszerűbb, úgynevezett pásztorzabla van rajta, amely csak a pofája szélére fejt ki nyomást. Ez azért említésre méltó, mert a középkori képeken és szobrokon többnyire úgynevezett nyelvszorító, emelőszárú zablát láthatunk, amely fájdalmas hatást fejt ki a ló fejére és a nyelvére egyaránt. Nem véletlen, hogy a „legszebb középkori magyar ló" az erdélyi testvérek műhelyéből került ki. Az erdélyi lovak híresek és nagyon keresettek voltak. Az 1433-ban Magyarországon járt Bertrandon de la Brocquiére burgundi lovag is megemlékezik róluk: információi szerint az erdélyi hegyekből származó lovakat a pesti lópiacon a többi állathoz képest többszörös áron kínálták eladásra.2 Az erdélyi lovak kiválóságát körülbelül ugyanebben az időben megemlíti a királyné alkancellárja, Vencel is, aki urának, Csetneki Lászlónak írt levelében úgy búslakodik egy Erdei nevű ló után, melyet gazdája elveszített, mintha a sajátja lett volna. Ezért új „Erdel"-t küld gazdájának, „erőset, szépet, jó kiállásút, megfelelő járásút, könnyen és kényelmesen hordozót".3 „Hogyha meghagyná neki az Erdei nevet", tette hozzá a levélben Vencel. A lovak neve mindkét esetben eredetükről tanúskodik. Az erdélyi lovak iránti kereslet néha meghaladta a kínálatot. 1412-ben Stibor vajda az erdélyi Beszterce panaszát orvosolta, mely szerint a magyar tisztviselők, konkrétan a székelyispán familiárisai elviszik legjobb lovaikat, melyeken úgy lovagolnak, hogy teljesen kimerítik és tönkreteszik őket, így amikor harcba kell menniük, nem tudják megfelelően szolgálni a királyt és teljesíteni kötelezettségeiket ilyen kimerült és fáradt lovakkal. Ezért a vajda elrendelte, hogy ettől kezdve egy magyar tisztségviselőnek és familiárisának se legyen joga elvenni lovakat, csak kancákat, ökröket és teheneket.4 A 15. század végén az ottani lovak állapotának hanyatlása annyira jelentős volt, hogy egy másik erdélyi vajda, Szentgyörgyi Péter 1499-ben „a lovak és marhák nagy hiánya miatt" szigorúan megtiltotta Erdélyből való kivitelüket (extra partes Transylvanas). Tilalmában külön kiemelte, hogy nem szabad hat forintnál értékesebb gradariust kivinni. Aki pedig meg merte szegni a rendelkezést, összes vagyona elvételével sújtották.5 A kivételesen szigorú büntetés — teljes vagyonelkobzással büntet-2 Szamota István: Régi utazások Magyarországon és Balkán-félszigeten 1054-1717. Bp. 1891. 94. 3 Interim tarnen dirigo (...) Erdei loco vestri Erdei fortém, pulchrum, bene proporcionatum, conpetenter gradientem, leviter et suaviter portantem - 1431: Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 12 404. 4 Zsigmondkori Oklevéltár I-II/2. (1387-1410) Összeállította Mályusz Elemér. Bp. 1951-1958.; III-VII. (1411-1420) Mályusz Elemér kéziratát kiegészítette és szerk. Borsa Iván. Bp. 1993-2001.; VIII-IX. (1421-1422) Szerk. Borsa Iván, C. Tóth Norbert. Bp. 2003-2004.; X. (1423) Szerk. C. Tóth Norbert. Bp. 2007. (a továbbiakban: ZsO) III. 2480. sz., vö. Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Fényképgyűjtemény (a továbbiakban: DF) 247 246. 5 A nagykárolyi gróf Károlyi-család oklevéltára. Codex diplomaticus comitum Károlyi de Nagy-Károly I-V Sajtó alá rendezi Géresi Kálmán. Bp. 1882-1897. (a továbiakban: Károlyi) III. 40.