Századok – 2009

TANULMÁNYOK - Bárány Attila: Zsigmond király angliai látogatása II/319

rollyal — illetve az akkor hatalmon lévő armagnac-orléans-i ligával kötött — trinoi békeszerződés, valamint a narbonne-i egyezmény. Végeredményben 1416 márciusáig Zsigmond ragaszkodott a hagyományos Valois-Luxemburg szövet­séghez, és igen mssze volt még attól, hogy az angol-burgundi irányvonalhoz kö­zelítsen. Zsigmondnak Párizsban 1416 tavaszán azonban — s nem csak az angol történetírók szerint — igen hűvös fogadtatásban volt része, vendéglátói éppen csak, hogy eleget tettek a lovagiasság és a diplomáciai protokoll szabályainak, s éppen csak, hogy megkapta a fejedelmi személynek kijáró tiszteletet, de tudjuk, hogy ő és kísérete nem dúskált éppen az anyagi javakban.76 Rozgonyi István híradásából tudjuk, hogy bár a kíséretet élelemmel ellátják, „nem tudjuk, vajon fizetnek-e király urunknak vagy nem [...] még király urunknak sincs pénze".77 Zsigmond több méltatlanságot s személyét ért sérelmet kellett, hogy elszenved­jen. Közvetítései kísérleteit nem fogadta kitörő lelkesedés, a kormányrudat La­jos dauphin, Aquitánia hercegének szerencsétlen halála (1415. december 8.) óta a kezében tartó Armagnac-Orléans-i liga ridegen elutasította Zsigmond „be­avatkozását". Bernard, Armagnac grófja, ha nem is nyíltan, de felhánytorgatta a király előtt, hogy nem teljesíti a VI. Károllyal Trinoban kötött egyezség, vala­mint az ő követei által is szignált narbonne-i megállapodás feltételeit, és egyre inkább az angolok ügyét támogatja. Zsigmond a status quo szerinti rendezés mellett próbált érvelni, de Armagnac grófja a javaslatok elutasítása és — geno­vai, valamint spanyol segédcsapatok bevonásával — a fegyveres harc folytatása mellett foglalt állást, és erre bírta a királyi tanács többségét is. Úgy vélték, Bre­tagne és a Francia Királyság más hercegeinek a segítségével a királyság testén ütött fájó seb, Harfleur könnyen visszafoglalható.78 Az orléans-iak fagyos eluta­sítását látva Zsigmond összes optimizmusa és lelkesedése elszállt.7 9 Ezért is mondhatta panaszosan, hogy „rokonaim Franciaországban vannak, de az ango­lokra tekintek úgy, mint leghívebb barátaimra".8 0 Az orléans-iaknak a burgundiakkal való egyre inkább kibékíthetetlen el­lentéte is nehezítette Zsigmond dolgát, főként miután a zsinaton Zsigmond fon­tos támogatást kapott a hercegség követeitől és a burgundi párti francia egy­házfőktől. Károly orléans-i herceg angol fogságban sínylődött, az orléans-i párt feje, Bernard, Armagnac grófja pedig úgy ítélte meg, Zsigmond az angolok és Félelemnélküli János herceg szekerét tolja. Az sem lehetett véletlen, s szimboli­kusan is értelmezhető, hogy a „párizsi egyetem angol nemzete, valamennyi Nouvelle collection des mémoires pour servir á l'histoire de France I. série. II. Eds. Joseph-François Michaud, Jean-Joseph-François Poujoulat. Paris 1836. II. 339-569. idézi és ford. Csernus S.: Francia források i. m. 128. 76 James Hamilton Wylie - William Templeton Waugh: The Reign of Henry the Fifth I—III. Cambridge 1914-1929. III. 6-7. 77 Aldásy Antal: Rozgonyi István levele Párizsból 1416. március 14-ről. Történelmi Tár (Új fo­lyam) 2. (1902) 577. - Az idézett magyar fordítás Engel Pál munkája, 1. Szent Istvántól Mohácsig. Források a középkori Magyarországról. Összeáll. Blazovich László, Kristó Gyula, Makk Ferenc. Sze­ged 1994. 243-244. 78 Csernus S.: Francia források i. m. 120., 130. 79 Hoensch, J. K.: Kaiser Sigismund i. m. 229-231. 80 Chronique du religieux de Saint-Denys, idézi és ford. Csernus S.: Francia források i. m. 120.

Next

/
Thumbnails
Contents