Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Bárány Attila: Zsigmond király angliai látogatása II/319
Számított Anglia segítségére az unió létrehozásában tartandó újabb egyetemes zsinaton. Egy angol követ hozta 1412 májusában Budára Henrik viszontválaszát, s feltehetően részt is vett azon a nagy „nemzetközi" konferencián, melyet Zsigmond éppen akkor tartott több európai fejedelem és egyházi méltóságviselő részvételével.11 A követ Zsigmond június közepén írott viszontválaszát vitte vissza Henrik királynak, melyben a király örömmel nyugtázta, hogy Henrik már részt is vállalt a schisma letöréséért folytatott küzdelemből, és XXIII. János pápa segítségére küldi másodszülött fiát, Tamást, Clarence hercegét. Nyilván a követ által küldött levélben erről is tudósította Zsigmondot IV Henrik.12 Miután a követ hazaérkezett Angliába, IV Henrik egy újabb követséget indított Zsigmondhoz, mely azonban csak 1413. januárjában ért Magyarországra.1 3 Amint Henrik walesi herceg 1413 márciusában a trónra lépett, Zsigmond azon nyomban üdvözölte. Kifejezte azon reményét, hogy segédkezni fog neki „a kereszténység javáért" folytatott munkálataiban. Emlékeztette, hogy már apjával, IV Henrikkel szeretett volna találkozni, hogy „a keresztény világ, mind az egyháziak, mind a világiak jóléte érdekében" közös programot dolgozzanak ki.1 4 Arra utalt, hogy a schisma megszüntetése érdekében Henrik herceg folytassa a Lancaster-ház politikáját, s hangsúlyozta, Anglia ebben mennyiben lehet a segítségére. Mindemellett azonban azt is leszögezte, hogy az Angliához való közeledése nem jelenti azt, hogy Franciaországgal szemben a védelmébe venné az angol érdekeket, s mindez nem érinti az angol-francia konfliktust, az unió létrehozásának ügyére szorítkozik. 1413 júniusában Zsigmond újfent Anglia segítségére apellált az egyetemes zsinat összehívása érdekében.15 Mi több, augusztusi levelében arra kérte az angol királyt, „jelöljön meg egy helyet Itáliában vagy Németországban, amely alkalmas volna zsinattartásra".1 6 Az erre adott választ egy újabb angol követ vitte Zsigmondhoz, aki 1414. júliusáig a ma-esse mutuaque nos ad invicem adunare ac insurgere contra infidelesf...]. consilio intendere valeamus pro pace facienda inter Fransigenas et tractare pertinentia ad consilium generale. [...] accepimus, quod gentes Anglicane facientes inter se partialitatem quandam, f...] propriis gentibus concertantium in pace, f...] cum adiutorio vestro poterimus, inter dissidentes pacem facere et concordiam reformare. [...] In casu autem, quo pax et concordia nostro et vestro ministerio inter partes fieri non posset, tunc utique bonum videtur, quod ambo simul unam partem faveamus" - ZsO III. 1849. sz.; Regesta imperii XI. Die Urkunden Kaiser Sigmunds (1410-1437) I—II. Hrsg. Wilhelm Altmann. Innsbruck 1896-1900. (a továbbiakban: RI) II. 12225. sz.; Acta concilii Constanciensis I-IV Hrsg. Heinrich Finke et al. Münster 1896-1928. (a továbbiakban: Acta conc. Const.) I. 88. 11 1412. máj.: [...] „Item von Sust mechtig poten von Engellant und von Frankreich und von andern Kunygen und steten von Welischen und Dewtschen Landen" - ZsO III. 2224. sz., Oklevelek Temesvármegye és Temesvár város történetéhez I. 1183-1430. Másolta és gyűjtötte Pesty Frigyes. Sajtó alá rendezte Ortvay Tivadar. (Temesvármegye és Temesvár város története IV) Pozsony 1896. I. 471.; Josef Aschbach: Geschichte Kaiser Sigmunds I-IV Hamburg 1835-1845. I. 441. 12 1412. jún. 7: Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Fényképgyűjtemény 287 745.; ZsO III. 2300. sz.; Acta conc. Const. I. 99.; RI II. I2229. sz. 13 PRO Exchequer King's Remembrancer: Accounts Various: E 101/312/24. 14 1413. (márc. 20. u.): ZsO IV 327. sz.; Acta conc. Const. I. 226. 15 Oxford, All Souls College, MS 182. f. 113-115. 16 ZsO IV 1027. sz.; Acta conc. Const. I. 173., 239-241.; Zsigmond és XXIII. János pápa megállapodásának egy példányát 1. BL Harleian MSS 3590., 1. még: Christopher M. D. Crowder: Constance Acta in English Libraries. In: Das Konzil von Konstanz. Beiträge zu seiner Geschichte und Theologie. Festschrift Dr. Hermann Schäufele. Hrsg. August Franzen, Wolfgang Müller. Freiburg-Basel-Wien 1964. 480.
