Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Koszta László: A nyitrai püspökség létrejötte. (Nyitra egyháztörténete a 9-13. században) II/257
polnák szervezete, amely javadalmat adott a herceg udvari papságának. Mindenekelőtt szükség volt a hercegség központjában egy jelentős templom kialakítására, amely összefogta a kápolnák szervezetét és reprezentálta a dux hatalmát. Az uralmi központokhoz, a fejedelmi rezidenciákhoz Európa szerte hozzá tartozott egy-egy jelentősebb templom, amely mellé a fejedelem környezetében élő papokat összefogó társaskáptalant szerveztek. A rezidenciális társaskáptalanok a kora középkortól kezdve megfigyelhetők a világi hatalom olyan központjaiban, ahol nem volt püspökség. Ilyen volt Nagy Károly aacheni palotakápolnája,14 9 amely funkcióját az Ottók és az őket követő német uralkodók is átvették.15 0 Aachen példáját követték akkor is,15 1 amikor a nyugati frank birodalomban kialakított új uralkodói központban, Compicgne-ben társaskáptalant hoztak létre.15 2 Rezidencia és a prépostság összekapcsolódása a bajor hercegségben Altötting,15 3 a Száli-dinasztia szászországi központipfalza, Goslar,154 Itáliában Monza,155 Németalföldön Brügge. 156 Közelebbi példákat tekintve: a kialakuló Ungarnmark központjában, Hamburgban is társaskáptalant alakítottak ki,157 miként a Babenbergek korai rezindeciáiban létrehozott társaskáptalanok is megemlíthetők, így Melk, 158 majd azt követően Klosterneuburg, amelyet csak utóbb alakítottak át reguláris káptalanná.159 Csehországban is több hercegi központban szerveztek prépostságot, közülük a legjelentősebb a Prága közelében, az új hercegi rezidenciában, Vyssehradon 1070 körül létrehozott volt.16 0 149 Carlrichard Brühl: Zum Haupstadtprobleme im frühen Mittelalter. In: Festschrift für Harald Keller. Hg. Hans Martin Freiherrn, Elisabeth Herget. Darmstadt 1963. 52-54.; Erich Meuthen: Die Aachener Pröpste bis zum Ende der Stauferzeit. Zeitschrift des Aachener Geschichtvereins 78. (1966-1967) 7. 150 Erich Meuthen: Brabarossa und Aachen. Rheinische Vierteljahrsblätter 39. (1975) 28-59.; Karl Heinemeyer: Zu Entstehung und Aufgabe der karolingischen Pfalzstifte. In: Studien zum weltlichen Kollegiatstift in Deutschland. (Studien zur Germania Sacra 18.) Hg. Irene Crusius. Göttingen 1995. 114-124. 151 Albert Verbeek: Die architektonische Nachfolge der Aachener Pfalzkapelle. In: Karl der Grosse IV Hg. Wolfgang Braunfels. Düsseldorf 1967. 113-156. 152 Reinhold Kaiser: Aachen und Compicgne: Zwei Pfalzstädte im frühen und hohen Mittelalter. Rheinische Vierteljahrsblätter 43. (1979) 100-101. és 119.; Bern Schneidmüller-. Karolingische Tradition und frühes französisches Königtum. Wiesbaden 1979. 101-105.; Heinemeyer, K.: Zu Entstehung und Aufgabe der karolingischen Pfalzstifte i. m. 138-147. 153 LexMA I. 487-488.; Wihelm Störmer: Die Anfänge des karolingischen Pfalzstifts Altötting. In: Ecclesia et regnum. Beiträge zur Geschichte von Kirche, Recht und Staat im Mittelalter. Festschrift für Franz-Josef Schmale. Hg. Dieter Berg, Hans-Werner Goetz. Bochum 1989. 61-71.; Heinemeyer, K.: Zu Entstehung und Aufgabe der karolingischen Pfalzstifte i. m. 134-138. 154 Dieter Schneidmüller-. Das Goslarer Pfalzstift St. Simon und Judas und das deutsche Königtum in staufischer Zeit. In: Geschichte in der Region. Zum 65. Geburtstag von Heinrich Schmidt. Hg. Dieter Brosius. Hannover 1993. 30-36. 155 Hans-Konrad Peyer: Friedrich Barbarossa, Monza und Aachen. Deutsches Archiv 8. (1951) 441-442. 156 Edith Ennen: Die europäische Stadt des Mittelalters. Göttingen 1987.4 92. 157 Geschichte des Christentums in Österreich. Hg. Rudolf Leeb. Wien 2003. (a továbbiakban: Geschichte des Christentums in Österreich) 65. 158 LexMA VI. 498-499. 159 Floridus Röhrig: Die Gründung des Stiftes Klosterneuburg im Licht der neuesten Forschung. In: Ecclesia Peregrinans. Josef Lenzenweger zum 70. Geburtstag. Hg. Karl Amon. Wien 1986. 86-87.; LexMa V 1225-1226. 160 Ivan Hlavácek: Die Itinerare der böhmischen Herrscher bis zum Jahre 1253 aus verwaltungsgeschichtlicher Sicht. Folia Diplomatica 1. (1970) 114-117.; LexMa VII. 160.
