Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Rehák Géza: Magyarország idegenforgalmi politikája 1956-1965. (Különös tekintettel a szállodafejlesztésekre) I/201
sabb kérdéseiről. Ebben megfogalmazódott, hogy a várhatóan növekvő lehetőségek kihasználása érdekében összehangolt fejlesztési terv, illetve annak végrehajtására nagyobb arányú beruházási összeg szükséges. Mivel az adott felkészültség már a belföldi igényeket sem volt képes kielégíteni, új szállodák építését akkor is indokoltnak tartották, ha a nemzetközi tendenciák alapján várható komolyabb külföldi érdeklődés mégsem következik be. Ekkor kerülhettek először az illetékes pártszervek asztalára számítások a szállodai beruházások gazdaságosságáról. Ezekben azonban nem vettek figyelembe több, a tervezést befolyásoló lényeges körülményt. Elmulasztották például a piacelemzésekre alapozott előzetes koncepció kialakítását,2 6 annak ellenére, hogy ennek fontosságára a korabeli szakma is figyelmeztetett.2 7 így az előterjesztésben erősen sematizált, feltételezett kereslettel és költségekkel számoltak. Arra a következtetésre jutottak, hogy egy 300 szobás szálloda 1958-as áron körülbelül tizennyolc év alatt térül meg. Ez csalódást keltő lehetett a rövidtávon gyors devizabevételekben reménykedő központi apparátus számára.2 8 Ezért „realista", az ország politikai, gazdasági lehetőségeivel számot vető javaslatok születettek „elmaradt idegenforgalmunk erőteljes, de reális, illúziómentes fejlesztéséről."2 9 Elsősorban Budapest vonatkozásában tartottak célszerűnek komolyabb beruházásokat, figyelembe véve, hogy csak a főváros rendelkezik egész évben kihasználható nemzetközi turisztikai vonzerővel. Itt a férőhelyhiány csillapítása érdekében a következő ötéves tervben — 1961-65-ig — körülbelül 900 olyan szoba létesítését tartották szükségesnek, amely külföldiek elhelyezésére is alkalmas. Az 1965-75-re vonatkozó távlati programok vonatkozásában is Budapestre kívántak koncentrálni. Gyógyszállók létrehozásával végső célként fürdővárossá kiépítését jelölték meg. A Balaton-part esetében, részben a szezonális kihasználtság miatt, nem javasoltak nagyobb mérvű beruházásokat. Az emelkedő forgalom elhelyezését a nem nagy befektetéssel járó motelek és campingek3 0 lé-26 A szállodaépület a turizmus egyik legnagyobb tőkét igénylő beruházása, ugyanakkor kihasználhatósága korlátozott (elavulási idő 20-30 év) és szokásos forgalom mellett viszonylag alacsony tőkemegtérülést eredményez. Dr. Vadas G.: Szálláshelyek i. m. 75-81, ill.: Georg Seitz: Hotelmenedzsment. Springer Orvosi Kiadó Kft, 2000. 66, 78-81. 2'Dr. Markos B. - Dr. Kolacsek A.: Idegenforgalom i. m. 207-208, ill.: „A szállodaipari beruházások problémái" cím alatt 179-180. 28 A számításokban — 1961-1965 között — megfelelő fejlesztésekkel, évenként mintegy 400 000-es külföldi vendégnapot tartottak realizálhatónak. A továbbiakban úgy tekintették, hogy a baráti és a kapitalista államokból is 200 000 vendégnap várható. Az előterjesztők konklúziója szerint az idegenforgalom fejlesztésére fordított befektetés végül is megtérül. Dollár kitermelési mutatója pedig előnyösebb, mint bármely más exporté. MOL-M-KS 288. f. 23/1959/7. ő. e. Államgazdasági Osztály. Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium: Az idegenforgalom fejlesztése. Előterjesztés a Gazdasági Bizottsághoz. 1959. május 26. 29 Uo. 30 A turisztikai célú táborozás magyarországi jelentkezésével egy időben honosodott meg a köztudatban az idegen eredetű camping szó. A kifejezés írását a hatvanas évek közepétől magyarosították kempingre. A tanulmányban idézésre kerülő forrásokban még szinte kizárólag az eredeti változat szerepelt, amit megtartottunk. Az első kempingeketl958-ban a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal nyitotta meg kísérleti jelleggel, majd az Országos Idegenforgalmi Tanács és a Balatoni Intéző Bizottság (BIB) együttműködve létesített 1959-ben 14-et, melyek üzemeltetését az illetékes megyei tanácsok végezték. Dr. Szauer Richárd: Balatoni camping. OIT, 1960. 4.