Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Maruzsa Zoltán: A Rapacki-terv osztrák és magyar diplomáciai források alapján I/161
tésre jussunk. Ennek ellenére, ahol a nézeteltéréseket értelemszerű idő alatt nem lehetett kiküszöbölni, meg kell kísérelni legalább részleges megoldást találni. Ebben a tekintetben az Egyesült Nemzetek nagyon fontos szerepet játszhatnak. Elnök úr: a közgyűlés tizenkettedik ülésszakának kulcsproblémája a leszerelés. Az Egyesült Nemzetek hosszabb ideje foglalkoznak ezzel a problémával. A legutóbbi ülésszak végén az itt működő delegációk többsége osztozott abban az optimista nézetben, hogy a leszerelési bizottság vitái Londonban az idén legalábbis kezdeti megegyezéshez vezetnek. Sajnos az albizottság üléseinek eredménye nem váltotta valóra ezeket a reményeket. Mint a leszerelési albizottság vitáiból világossá vált, az első ellenállás, amelyet nem tudott leküzdeni — és ez a siker elmaradásának fő oka — a nyugati hatalmak úgynevezett „globális stratégiája" volt, amelyben az atomfegyverek nagyon lényeges szerepet játszanak. Ezzel képet kaptunk itt arról, hogy az ilyesfajta spekuláció hová vezethet. Nincs rá szükség, hogy polemikusán taglaljuk azt, amit az Egyesült Államok külügyminisztere az atomfegyverek fejlődésének feltételezett humánus perspektívájáról előadott. Napnál világosabb, hogy a nemzetek inkább vetnék bizalmukat az atomfegyverek hatásos megtiltásába és megsemmisítésébe, mint egyes kormányok még oly finom erkölcsi és vallási meggondolásaiba. Az albizottság munkájának másik akadálya az volt, hogy a nyugati hatalmak a leszerelés terén teendő konkrét lépéseket más nemzetközi problémák egyidejű megoldásától tették függővé. Végül az albizottság munkájának harmadik akadálya, erőfeszítései meghiúsulásának harmadik oka a Német Szövetsége Köztársaság ellenállása és azok a meggondolások, amelyek Nyugat-Németország újrafelfegyverzésére vonatkoztak. Mindezek az akadályok már kezdettől fogva meggátolták még a részmegoldások lehetőségét is. Közben az idő sürget. A fegyverkezési verseny minden hónapja az emberiségre újabb, mind nagyobb terheket rak. Jelenleg tanúi vagyunk annak, hogy a nagyhatalmak gyors ütemben szerelik fel fegyveres erőiket atomfegyverekkel, amelyek kiszorítják a hagyományos fegyvereket. Az a veszély, hogy mind több állam hadseregét szerelik fel atomfegyverekkel, állandóan növekszik. Mihelyt taktikai atomfegyverekkel felszerelt hadseregek kerülnek szembe egymással, óriási lesz a veszélye annak, hogy még helyi konfliktusok esetén is tömegpusztító fegyvereket alkalmaznak. Abban az esetben tehát, ha lehetetlen lenne jelenleg kivívni az atomfegyverek végleges és teljes megtiltását, megfelelő lépésnek tartjuk a szovjet javaslatot, amely arra kéri a nagyhatalmakat, hogy legalább öt esztendeig ne használjanak atomfegyvert. A lengyel delegáció minden kezdeményezést támogat, amely közelebb visz bennünket ennek az óriási problémának hatásos megoldásához. Ugyanúgy támogatni fogunk minden kezdeményezést, amely a lehető legrövidebb idő alatt az atomkísérletek abbahagyásához vezet. Ez általános követelés, amely következik a legjelentősebb tudósok figyelmeztetéseiből. Nincs bocsánat további késlekedésre.
