Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Maruzsa Zoltán: A Rapacki-terv osztrák és magyar diplomáciai források alapján I/161
tesen 1962 folyamán sem volt nagy esélye, ugyanakkor a kérdés ismételt felvetése alkalmas volt a NATO-n belül az atomfegyverek kérdésében megnyilvánuló érdekellentétek elmélyítésére.7 7 A dokumentum a második változat 1958 novemberében szóban nyilvánosságra hozott kiegészítéseit is tartalmazó átfogalmazott, átszerkesztett verziójának tekinthető, mely tartalmában lényegében nem változott. Feltűnő azonban, hogy a dokumentum a résztvevő feleket aláíró államoknak nevezi, azaz a második verzióhoz képest már csak nemzetközi szerződés aláírásával lehetne csatlakozni ehhez az övezethez, ami nyilván az NSZK és az NDK tárgyalóasztalhoz ültetését jelentette volna, amire néhány hónappal a berlini fal építése után ebben a kérdésben nem volt esély. A változtatás ugyanakkor Lengyelország és az NDK közeledéséről is árulkodott. A dokumentumot a leszerelési bizottság megvitatta ugyan, de érdemben nem foglalkozott vele, az egyes országok informális reakciói pedig a szövetségesi kapcsolatok mentén alakultak. A kutatást ezen szövegváltozat kapcsán nehezíti, hogy mivel a javaslatot nem a diplomáciai testületeken keresztül kapták meg az egyes országok, nem is készítettek válaszjegyzékeket. Azt azonban másodlagos forrásokból tudjuk, hogy a fogadtatás a NATO tagállamok részéről negatív volt, Bonn pedig határozottan visszautasította az ismételt lengyel javaslatot. Ellentétben az 1958-as javaslattal, a tervet most sem a nyugati sajtó, sem a közvélemény nem kísérte nagy figyelemmel. Kézzel fogható eredmény volt ugyanakkor, hogy a terv kapcsán intenzívebbé váltak a Lengyel Egyesült Munkáspárt és a nyugati szociáldemokrata pártok közötti kapcsolatok, így például Varsóban tárgyalt Gaitskell, a brit Munkáspárt vezetője, aki biztosította a lengyeleket, hogy pártja támogatja a Rapacki-tervet, az általános leszerelést, valamint — miként az átlagos brit választópolgárok többsége — nem szeretné, ha az NSZK atomfegyvereket birtokolna.7 8 A tervet Rapacki jugoszláviai útja alkalmából támogatásáról biztosította Josip Broz Tito is.7 9 A harmadik lengyel javaslat keltette érdeklődés már a nyárra alábbhagyott, az ezt követően kirobbanó kubai rakétaválság pedig lehetetlenné tette a téma további napirenden tartását. 77 MOL XIX-J- 1-j-USA-lOOt-005416/1962 Radványi János washingtoni ügyvivő 1962. május 30-án kelt szigorúan titkos minősítésű jelentése részletesen beszámol a nyugati szövetségesek közötti ellentétekről. A francia-amerikai ellentét lényege, hogy az USA az Egyesült Királysággal részben megosztja atomtitkait, Franciaországgal viszont nem, ezért de Gaulle célul tűzte ki az önálló atomütőerő létrehozását és megakadályozta London bevételét az európai integrációs folyamatba. Az NSZK ezért nagyon kényes helyzetbe került, hiszen egyszerre akart az USA és Franciaország első számú szövetségese lenni. A jó francia-német viszony egyúttal biztosította Adenauer hátát, amikor határozott keleti politikát folytatott. Bonn ugyanakkor maga is neheztelt Washingtonra, amiért Kennedy tárgyalni és egyezkedni akart Moszkvával Berlinről és a német kérdésről. Az adott helyzetben Bonn a közvetítő szerepe következtében felértékelődött, ami nem felelt meg a lengyel érdekeknek. A német atomfegyverkezést blokkolni kívánó Rapacki-terv felvetése megnehezíthette a francia-német együttműködést, továbbá elmélyíthette a nyugati szövetségesek közötti ellentéteket. 78 MOL XIX-J-l-j-Legyelország-98t-007465/1962 Szilágyi Dezső varsói magyar nagykövet 1962. szeptember 20-án kelt szigorúan titkos minősítésű jelentésében részletesen beszámolt Gaitskell varsói tárgyalásairól. 79 AdR 01 POL-II Polen/799. 1962/76582. A belgrádi osztrák nagykövetség 1962. november 19-én kelt minősítés nélküli jelentésében számolt be Rapacki jugoszláviai látogatásáról.
