Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Maruzsa Zoltán: A Rapacki-terv osztrák és magyar diplomáciai források alapján I/161
talmai is kötelezettséget vállalnának, hogy az érintett államok területén nem állomásoztatnak sem atomfegyvereket, sem az ezekhez tartozó felszereléseket és hordozóeszközöket, és ilyeneket ezen államok egyéb szervezeteinek sem adnak át.5 4 Amint a mellékletben olvasható, a tervezet már a kontroll kérdésével is foglalkozott, amikor ellenőrző bizottságok felállítását javasolta,5 5 melyekben nem csak a két katonai szövetség képviselői, hanem az el nem kötelezett országok képviselői — mint független megfigyelők — is helyet kaptak volna. Megkönnyítendő a két német állam részvételét — hiszen az NSZK és az NDK nem ismervén el egymást nyilván nem írt volna alá egymással nemzetközi egyezményt —, az atomfegyvermentes övezet nem csak nemzetközi szerződéssel, hanem az egyes államok önálló deklarációjával is létrejöhetett volna. A második változat fogadtatása A dokumentum nyilvánosságra kerülését követő néhány hétben a Rapackiterv a nemzetközi diplomácia figyelmének előterébe került, a bécsi és budapesti levéltári források is igazolják, hogy a kérdéssel szinte minden fővárosban foglalkoztak. A szovjet kormány február 19-én nyilatkozatot adott ki,5 6 amelyben deklarálták a Rapacki-terv támogatását, majd ugyanezt tette az NDK 1958. február 28-án, később a Varsói Szerződés többi tagja következett. A NATO tagok kormányai ugyanakkor némi tanácskozás után sorra elutasították az atomfegyvermentes-övezet létrehozását: elsősorban arra hivatkoztak, hogy annak megvalósulása a Varsói Szerződés számára aránytalan előnyökkel járna, hiszen Nyugat-Európa az atomfegyverek nélkül védtelen lenne a hagyományos fegyverzet területén fölényben lévő Szovjetunióval szemben. Olaszország azt is kifogásolta, hogy az övezet államai sebezhetővé válnának egy esetleges nukleáris támadással szemben, hiszen nem tudnának mivel védekezni.5 7 Az USA elsősorban az ellenőrzés problémáját kifogásolta, valamint az akkori rakétatechnikai színvonal mellett nem látta katonai értelmét egy ilyen atomfegyvermentes övezet létrehozásának.5 8 Kanada kompromisszumos megoldást keresett: javaslatuk szerint a zónában tilos lenne a közép-hatótávolságú rakéták gyártása és állomásoztatása, de a taktikai fegyverek maradhatnának; az is felmerült, hogy a lengyelek által javasolt zónában csak a nagyhatalmak állomásoztathatnának atomfegyvereket, a kisebb államok nem, de nyilvánvaló módon ezek csak az ötletelés szintjén zajlottak, végül Kanada is elutasította a tervet.5 9 A kezdeményezést az NSZK is 54 Ez a megfogalmazás köszön majd vissza 1968. július l-jén aláírt atomsorompó egyezményben. 55 Küntzel, Matthias: Bonn und die Bombe. Deutsche Atomwaffenpolitik von Adenauer bis Brandt. Campus, Frankfurt am Main/New York, 1992. 19. 56 AdR Ol POL-II Polen/513. Iktatószám, keltezés és aláírás nélküli dokumentum. 57 AdR 01 POL-II Polen/513. 1958/546443. Löwenthal római osztrák nagykövet 1958. február 28-án kelt jelentésében ismertette Olaszország álláspontját a Rapacki-terwel kapcsolatosan. 58 AdR 01 POL-II. Polen/513. 1958/546448. A washingtoni osztrák nagykövet 1958. február 28-án kelt jelentésében részletesen beszámolt a State Department észrevételeiről, és úgy vélte, hogy Washingtonban komolyan foglalkoznak a lengyel javaslattal, de biztos abban, hogy el fogják utasítani. AdR 01 POL-II Polen/513. 1958/548951. Az elutasító amerikai jegyzékről annak melléklésével Verosta varsói osztrák nagykövet számolt be 1958. május 6-án kelt minősítés nélküli jelentésében. 59 AdR 01 POL-II UdSSR/518. 1958/546855. Waldheim ottawai osztrák követ 1958. március 7-én kelt bizalmas minősítésű jelentésében számolt be a kanadai kormány elképzeléseiről.
