Századok – 2009

TÖRTÉNETI IRODALOM - Beales, Derek: Joseph II. Against the World, 1780-1790 (Ism.: Szántay Antal) VI/1520

jezet az 1784-1787. évi történéseket, míg a 16-17. fejezet az utolsó két és fél év eseményeit tárgyalja. Ezen kronológiai keretekben az egyes fejezetek az adott időszak fontos kormányzati-politikai témáit helyezik a középpontba, például II. József 1781. évi németalföldi és franciaországi útját, vagy a pápa 1782. évi bécsi látogatását, a parasztság ügyét, az egyház reformokat vagy a viszonylagos különállással bíró országok (Magyarország, Lombardia és Belgium, valamint Tirol) szigorúbb betagolását a középső években, végül a török háború és a belső válság témáját az utolsó évekből. A 12. fejezet II. Józsefet, mint német-római császárt, a 13. fejezet pedig mindennapjait mutatja be, és szinte különleges adalékként Bécsre tett hatását összegzi. Ez utóbbi talán a kevésbé ismert, ugyanakkor legsikeresebb területe II. József működésének. Utazásai miatt ugyan csak az egyeduralkodás éveinek kétharmadát töltötte Bécsben illetve nyaranta a közeli Laxenburgban, a főváros fejlesztésével és életével mégis szinte naponta foglalkozott. Korán felkelve, öltözködés közben máris a színház (Burgtheater) ügyeit tárgyalta bizalmasával, Rosenberggel, és személyesen döntött a művekkel, a szöveg- és zeneszerzőkkel, vagy az előadókkal kapcsolatos, kevésbé fontos kérdesekben is. Különösen az opera ily módon valamelyest helyettesítette az udvari élet háttérbe szorított hagyományos formáit. Igaz, a bécsi arisztokratáknak és hivatalnokoknak — másutt szokatlan módon — fizetniük kellett a páholyokért és ülőhelyekért. Cserében az udvaroknál már-már kötelező, emelkedett olasz opera seria helyett, melyet II. József nem kedvelt, német és olasz opera buffa darabokat hallgathattak. Ez Mozart alkotómunkáját is meghatározta: az Idomeneo nem az udvari színházban került bemutatásra, az Entführung azonban nagy siker lett, a Figaro megalkotásában és színrevitelében pedig, annak botrányos párizsi előzményei miatt, II. József szinte együtt dolgozott Mozarttal és Da Pontéval, míg a Cosl fan tutte bemutatójára alig egy hónappal a császár halála előtt került sor. Mozart azonban ezután is megtarthatta évi 800 forint fizetéssel járó Kammermusicus címét, és II. Lipót prágai koronázása alkalmából olasz komoly operára (La clemenza di Tito) is megbízást kapott. „József ellenszenve az udvari élet és etikett, valamint elkötelezettsége az állam és a közjó iránt tökéletesen visszatükröződött építészeti programjában" (447. oldal). Édesanyja, Mária Terézia ismert palotáját, Schönbrunnt alig látogatta, viszont az Augartenben kis házacskát építtetett, ahol legszívesebben tartózkodott. Legnagyobb építészeti alkotásai a közegészségügyet szolgálták: az Altalános Kórház (Allgemeines Krankenhaus, 1784) és a Josephinum (1785), míg a pénzügyekben meggazdagodott és az arisztokráciába felemelkedett svájci protestáns Fries család palota-építkezésének engedélyezése a Hofburg melletti egyik legelőkelőbb telken, az Udvari Könyvtárral szemben (ma a Pallavicini palotaként ismert épület, melyre a császár lovasszobra néz) minden vonatkozásában a jozefinizmus emlékművét eredményezte. Beales profeszor munkája részleteiben is feltárja és összefüggéseibe illeszti az egyeduralkodás éveiben bevezetett, megvalósított reformokat. Pontosan követhető II. József véleményének, akaratának alakulása, és az is, hogy kik vesznek részt, hogyan befolyásolják a császárt a döntések meghozatalában. Politikai biográfia, amit a kezünkben tartunk, kisebb, de megfelelő teret kapnak a személyes élet mindennapi mozzanatai, vagy a gyötrő betegségek. Megérthetővé válik a személyiség. A többszörösre sűrűsödött magány: a 29 éves korára elveszített két feleség és két kis leánygyermek miatt; az Eleonore Liechtenstein hercegnő hölgykoszorújára és néhány közvetlen munkatársra szűkült személyes kapcsolatok miatt; a 39 éves koráig, Mária Terézia haláláig halmozódó elfojtott tettvágy miatt; és nem utolsó sorban a döntés után ellentmondást nem tűrő, csak azonnali és pontos végrehajtást elváró szuverén uralkodó csalódásai miatt. A szuverenitás gondolata nyitja talán a megértés ajtaját. Bár 1765 óta császár, és azóta ezen a címen szokás említeni, ez az első címe éppen a szuverenitás hiánya miatt kevéssé érdekli, a császári és német királyi címet követő jeruzsálemi királyi cím üressége pedig galíciai utazása során még tréfálkozásra is ingerli, míg ami valóban fontos és a szuverenitás érvényesítésének lehetséges területe, az ezután következik: Magyarország, Csehország, stb. egészen az egyetlen személyes hűbérbirtokig, a kicsinyke Falkenstein grófságig, melyet szintén nem hagytak érintetlenül a reformjai, és melyet talán a leginkább magáénak érzett, ezt a címet viselvén, amikor a legboldogabb volt, amikor utazott. „[...] olyan férfi volt, aki nem sorolható be az uralkodók Linné-rendszerébe" - írta H. Balázs Éva [Bécs és Pest-Buda a régi századvégen, 1765-1800. Budapest 1987. 314.]. A rendszertani besorolás, a tipizálás továbbra sem lehetséges, de Beales professzor hatalmas munkája alapján jobban megértjük egyediségét, indítékait és céljait, sikereit és kudarcait. Megszűnik a jó- vagy rosszindulattal torzító ábrázolás lehetősége. Ezt a lehető legszélesebb forrásanyag biztosítja, melyet Beales professzor rendkívüli kitartással gyűjtött össze és dolgozott föl. Munkája kezdetétől a forráshűségre illetve a forrásokkal alátámasztható megállapításokra törekedett. Emlékezzünk