Századok – 2009

KÖZLEMÉNYEK - Újvári Hedvig: Testi (sz)épség. Az „izomzsidó" fogalma Max Nordaunál a fin de siecle kontextusában I/143

nem hajlandó a mozgalom élére állni, noha erre Herzl — levelezése és naplófel­jegyzései alapján — már 1898-ban kapacitálta. Egyrészt protestáns nőt vett fe­leségül, s lányát megkereszteltette, ami a heterogén elemeket tartalmazó moz­galomban visszatetszést válthatott volna ki, másfelől pedig nem akarta írói te­vékenységét és anyagi függetlenségét feladni. Ennek ellenére David Wolffsohn elnöksége alatt 1911-ig a mozgalom egyik legbefolyásosabb személye volt. Ót Otto Warburg váltotta, aki nem szánt különösebb pozíciót Nordaunak.28 Nordau saját szerepét a cionista eszme terjesztésében, magyarázatában és védelmében látta: tanácsadóként, ideológusként és szónokként tevékenykedett a mozgalomban. Kultúrkritikai munkáinak alapjául szolgáló tudományos világ­nézetéből egyenesen következik, hogy mindennemű, így a zsidó vallással és a kultúrcionizmussal szemben távolságtartó volt: a nyugat-európai fejlett polgári kultúra értékeihez ragaszkodott, „az operaházat és a fehér kesztyűt előnyben részesítette a kibbucideálokkal szemben", viszont a zsidó emancipáció csődje miatt egyértelműen a politikai cionizmus mellett foglalt állást, mely legfőbb céljának az önálló zsidó állam létrehozását tekintette.2 9 A 'Muskeljude' Nordau a bázeli program értelmében több beszédében és írásában foglal­kozott a zsidó nép testi, lelki és gazdasági felemelésének gondolatával, azonban az 5. cionista kongresszuson elhangzott beszéde volt az, amelynek keretében hosszabban kitér a testedzés kérdésére is.3 0 Ebben az összegzésben hangsúlyoz­za, hogy a mozgalom számára a zsidó nép statisztikai 'átvilágítását' tartja az egyik legfontosabb feladatnak; antropológiai, biológiai, gazdasági és az intellek­tuális állapotot felmérő munkálatokat szorgalmaz. Lényegesnek tartja ponto­san feltárni, hogy milyen a zsidóság testi állapota (átlagmagasság, anatómiai sajátosságok, leggyakrabban előforduló betegségek, mennyi az elmebetegek, si­ket-némák, bénák, vakok, epilepsziások száma), mit mutatnak a halálozási sta­tisztikák, hogy alakul az átlagéletkor, a gyerekszám, milyen a város és a vidé­ken lakók aránya, a foglalkozás szerinti rétegzettség, a vagyoni megoszlás stb. A legégetőbb problémát a keleti zsidóságban körében látja, mivel itt a legna-28 Schulte, Ch.\ Psychopathologie i. m. 271-272. 29 Uo. 274-275. Nordau a minden tekintetben elmaradott kelet-európai zsidóság — és annak vezéralakjai — iránt megvetéssel viseltetett, a zsidó népet egy 'kulturnépnek' akarta látni, „amely sajátosságait az általános nyugati kultúrán belül fogja kibontakoztatni, mint minden jóravaló nép, nem ezen kívül, egy kultúraellenes, ázsiai vadságban, ahogy ezt Achad-Haam kívánja". Nordau nem tudta elfogadni, hogy a cionizmus eltolódjon orientális irányba; a zsidóknak teljes mértékben európa­inak kell maradniuk, mivel a cionizmust valamiféle „civilizációs missziónak" tekintette. Ld. Nordau válaszát Achad Ha'amnak Herzl regényéről írt kritikájára. Max Nordau-. Achad-Haam über „Alt­neuland". Die Welt 1903/2. 1-5. A politikai cionizmus értelmezhető úgy is, hogy a nacionalizmusra és az antiszemitizmusra adandó válaszként, valamint az európai zsidók emancipációjának következmé­nyeként született meg. 30 Max Nordau: V Kongressrede. (Bázel, 1901. december 27.) In: Uő: Zionistische Schriften. Zweite vermehrte Auflage. Berlin 1923. 112-139. A 2. kongresszuson azonban már érintette az 'izmos zsidó' fogalmát: „A cionizmus a zsidóságot új életre kelti. Ebben bízom. Ezt erkölcsileg az ide­álok felfrissítésével, testileg az utódok fizikai nevelésével éri el, amely számunkra ismét meg kell, hogy teremtse az elveszett izmos zsidóságot." Uo. 72.

Next

/
Thumbnails
Contents