Századok – 2009

FIGYELŐ - Bálint Csanád: Magyar néptöredék Kazakisztánban? VI/1483

messzemenően a keleti származást és kulturális kötődést hangsúlyozza,7 miközben minden más arra vonatkozó — sa nemzetközi kutatásban általánosan elfogadott — elméletet politikai érvekkel hagy figyelmen kívül. A cikk mintapéldája annak a triviális módszertani alaptételnek, hogy a kérdésfeltevés előre behatárolja — ha nem éppen meghatározza! — az arra adható választ. Azt sem lehet említetlenül hagyni, hogy a kazakisztáni madijarok magyar eredetét feltételezők egyike sem rendelkezett, illetve rendelkezik a történeti, a turkológiai, a néprajzi vagy bármilyen nyelvészeti képzettségek valamelyikével. A fizikai anthropológiai végzettségű Bíró András Zsolt az e problémakör szempontjából releváns diszciplínákban való előtanulmányok és jártasság nélkül8

kezdett hozzá a kutatásokhoz a madijarok körében. (A kutatás genetikai részét szakemberek végezték: Pamjav Horolma, Völgyi Antónia és Zalán Andrea.) Márpedig mindazon előzmények, amelyek alapján egyáltalán elindult Kazakisztánba, nem állják ki a tudományos kritikát. A fizikai anthropologics Tóth Tibor volt az, aki az 1960-as években a Szovjetunióban elsőként szerzett tudomást e népcsoportról, rövid időre9 fölkereste őket, majd az itthon tartott útibeszámolójában mindennemű turkológiai és/vagy néprajzi elmélyülés, szakemberekkel való konzultáció és elemzés nélkül, egyszerű bejelentéssel1

0

adott hírt ezekről a „magyarok"-ról: a népnév etimológiáját taglalva egyszeriben messzemenő történeti következtetést vont le a magyar nyelv eredetével és a finnugor őshaza lokalizálásával kapcsolatban.1

1

(Ugyanígy járt el, amikor 1968-ban az Üzbegisztánban — több száz kilométerrel távolabb — élő „madzar" nép nevét a 'magyar'-ral azonosította, ami nyelvészetileg szintén elfogadhatatlan.1

2

) Ötletét annakidején udvarias hallgatás fogadta Magyarországon, valójában — politikai okból — még a ténylegesen a szakmájába vágó, fizikai anthropológiai megállapításait sem merték egyértelműen kritizálni a szakemberek. Közel négy évtizeddel később (az ismeretlen képzettségű) Benkő Mihály járt a kazakisztáni madijaroknél s azokat kazak kutatók egyetértésével, illetve támogatásával egyértelműen a magyarok rokonainak határozta meg;13 7 A bulgár régészetben ez az utóbbi időben —- nyilván a tudományos módszerek fokozódó terjedése következtében — igen háttérbe szorult. 8 A magyar nyelvű közlésben azt írja magáról, hogy tíz éve foglalkozik intenzíven a magyarság származásának és ethnogenezisének kutatásával {Bíró A. Zs.: Tudományos expedíció i. m. 22.), aminek azonban eddig releváns fórumokon nem adta jelét. 9 A szovjet hatóságok ugyanis kiutasították arról a területről. 10

„...a [Kazak — B. Cs.] köztársaság kusztanaji területén egy magyar csoport él", 1. Tóth Tibor: Tanulmányúton a Szovjetunióban. (Ujfalvy Károly nyomában). Anthropológiai Közlemények 10. (1966) 139-143. (az idézet: 140.). 11

E tevékenységéről Benkő Mihály is kritikusan nyilatkozik, 1. Benkő Mihály - Babakumar Kinayat: Keleti magyar néptöredékek a kazak törzsszövetségekben. Eleink 3. (2004: 2.) 9. 12

Baski /.: Madijar i. m. 205. (48. sz. jegyz.). 13

Benkő M. - Babakumar K.: Néptöredékek i. m. — Mindazoknak, akik úgy gondolnák, hogy egy kazak (vagy bármely más, keleti származású) kutató közreműködése eleve hitelessé tehet egy munkát, azt a történetet idézem föl, amelyik a turkológusok körében világszerte ismert. Vilhelm Bartold, a turkológia egyik klasszikus alakja mondta egy kazak kollégájának, aki egy vitájuk során arra hivatkozott, hogy ő a születése óta bírja a török nyelveket: „nem minden hal ichtyológus". Ennek fölidézéséhez az a — bizonyos hazai körökben — felfokozott fogadtatás ad aktualitást, ami egy belső-mongóliai kutatónak a hunokról írt könyvét kíséri (Ucsiraltu: A hun nyelv szavai. Bp. 2008.). A mongolista és a kínai nyelvtörténetben igen jártas Kara György „szomorúan" mutatott rá a könyv-