Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - C. Tóth Norbert: Az 1501. évi tolnai országgyűlés. Adatok a királyi adminisztráció működéséhez VI/1455
Itt egy pillanatra meg kell állnunk és kitérnünk Tárcái János szerepére. Személyével legutóbb ketten is foglalkoztak: Lővei Pál a sírkövét publikálta, míg Kubinyi András az ispán pályafutását elemezte. Tárcái János sírkövén a székely ispáni méltósága mellett szerepel a királyi kapitány titulus is (comes Siculorum necnon capitaneus regius).70 E rejtélyesnek tűnő tisztség magyarázatára Kubinyi András javasolt megoldást: „Kapitányi címe elgondolkoztató. Nem valószínű, hogy a Mátyás-kori ausztriai tevékenységére utaltak volna, így csak egy lehetőség marad, a székely ispánságtól történt megválása után kaphatta valamikor kapitányi megbízását. A legvalószínűbb, hogy a királyi palotások (aulicusok), azaz az udvari katonaság kapitánya lett, ugyanis 1506 és 1512 között nem tudjuk, hogy ki töltötte be ezt a fontos tisztséget".7 1 Ez ebben a formában igaz is, már amennyiben úgy gondoljuk, hogy Tárcái a székely ispánság letétele után viselte a palotások avagy udvarnokok kapitányi címét. Ám, ha az ispánsága (1504-1506) előtti évekre tekintünk, akkor azt láthatjuk, hogy az 1504-es évet megelőzően egyetlen egy évből ismerjük a kapitány nevét: 1501 májusában Bélai Barnabás volt a palotások elöljárója.7 2 Visszatérve most már az előbb idézett oklevelünkre, Tárcái kapcsán a következő — véleményem szerint — perdöntő helyeket idézhetjük: 1) az előbb említett oklevélből az „ad levandum [kiemelés C. T. N.l ... fidelem nostrum egregium Johannem Tharczay comitem Maromarosiensem cum aulicis et banderio nostro" részt és 2) az 1498. évi törvény 19. cikkelyét a királyi kapitány büntetéséről: „Si capitaneus regius, qui exercitum regni levaret, [kiemelés C. T. N.]...". E két mondat alapján Tárcái Jánost 1502-ben bízvást tekinthetjük a palotások vezetőjének, későbbi nevén kapitányának (ami nem zárja ki a Kubinyi András által leírtakat sem). A tolnai országgyűlésen létrehozott kapitányságok határait, természetesen, nem ismerjük. Annyit biztosan állíthatunk, hogy Lévai Zsigmond banderiátus úr7 3 csapatainak és az egri püspöki bandériumnak7 4 Somi Józsa temesi ispánhoz, a zágrábi káptalan csapatainak pedig Corvin János bánhoz kellett csatlakozniuk. Kérdés, hogy mennyiben teljesültek az országgyűlésen elhatározottak, mivel minden rendelet annyit ér, amennyit végrehajtanak belőle. Nos, a feleletünk, igaz egyetlen példa alapján, pozitív. Az 1501-1502. évi török elleni háborúban az egri püspökség bandériuma is részt vett, s mint tudjuk, az ekkor a püspökség élén álló Estei Hippolit idejéből fennmaradt tiszttartójának számadáskönyve, amiben szempontunkból meglehetősen értékes információra lelhetünk. A számadáskönyv vonatkozó éveinek bejegyzései szerint megtörtént a cemodi mandata nostra neglectores, prout et alias scripsimus, iuxta p[redictum] decretum regni gravissime puniemus, aliud igitur nulla racione facere presumatis. - DF 256 961. ([Commissio pro]pria domini regis), kiadását 1. Jajca 157. 70 Lővei Pál: Tótselymesi Tharczai János székely ispán (tl510) sírköve. Mediaevalia Transilvanica 7-8. (2003-2004) 140. 71 Kubinyi András: Tárcái János, az utolsó székely ispán. (Genealógiai és prozográfiai tanulmány). Mediaevalia Transilvanica 7-8. (2003-2004) 135. 72 Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században. (A Győri Egyházmegyei Levéltár Kiadványai, Források, feldolgozások 5.) Győr 2007. 53., vö. még Fogel J.: II. Ulászló i. m. 68. 73 CJH I. 609. 74 Egri számadáskönyv 114.
