Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - C. Tóth Norbert: Az 1501. évi tolnai országgyűlés. Adatok a királyi adminisztráció működéséhez VI/1455
Az országgyűlés után a király és az udvar nem tért vissza azonnal Budára. Hogy a következő majdnem két hétben merre járt Ulászló, nem tudjuk, s úgy tűnik, így voltak ezzel a kortársak is.46 Olyan hírek is terjedtek, hogy Lengyelországba megy,4 7 nyilván testvére koronázására. Mindenesetre október l-jén Somogyváron, 6-án Veszprémben, míg 8-9-én a koronázó városban, Fehérváron találjuk. Innen azonban nem egyenesen, mint várnánk, hanem Esztergom (okt. 15.) érintésével tért vissza Budára (okt. 20.).4 8 Ez utóbbi látogatás felveti annak a lehetőségét, hogy Bakóc Tamás esztergomi érsek sem vett részt az országgyűlésen. (Erről bővebben lásd a Függelékben.) Azonban az út korábbi állomásai is magyarázatot igényelnek. A somogyvári látogatás megindoklására — már amennyiben szükséges — két lehetőséget látok. Az egyik, hogy Ulászló király következő évi esküvője előtt4 9 — előző, Beatrix hercegnővel kötött álházassága miatt — mintegy bűnbánatképpen elzarándokolt Szent Egyed monostorába,50 hogy ezzel is elősegítse következő házassága sikerét. Ne feledjük, szeptember 16-án kelt Tolnán a Franciaországba induló követség megbízólevele, amelyben felhatalmazást kaptak az Ulászló és Anna hercegnő között per procura útján kötendő házasságra.51 A másik lehetőség, hogy Ulászló király az előző év februárjában kinevezett pannonhalmi apáttal, Tolnai Mátéval5 2 és az apátság kommendátorával,5 3 Bátori Miklós váci püspökkel, valamint unokaöccsével, Györggyel5 4 látogatta meg a monostort (és a történetesen a Bátori család kézen lévő helységet) a bencés rend reformja5 5 okán. Miből következtettem Tolnai 46 Misi unum nuntium in equo Budám ad dominum Stefanum Raguseum ad visitandum adventum regis - Estei Hippolit püspök egri számadáskönyvei 1500-1508. Közzéteszi E. Kovács Péter. Eger 1992. (a továbbiakban: Egri számadáskönyv) 111. (Eger, 1501. szept. 17-i bejegyzés). - Meg kell jegyezni, hogy az eredetiben „scisitandum" áll, s a szöveg kiadója javította „visitandum"-ra, ám valószínűbb, hogy a „sciscitandum", azaz a 'megtudakolni' lenne a helyesebb javítás. 47 quia fama vigebat, quod maiestas regia hue cito veniret, ut intraret Polonia, emi unum vas vini in Ostoros, ut clarifeceretur in cellario ante adventum sue maiestatis - Egri számadáskönyv 112. (Eger, 1501. szept. 27-i bejegyzés). - Ma sem rossz az ostorosi egri bikavér, s úgy látszik, Ulászló is szerette a száraz vörösbort. 48 Az adatokat 1. alább. - Bár a királynak okt. 21-ről van az első biztos budai keltezése, de a vele együtt utazó Zsigmond herceg már 20-án visszaérkezett Budára, 1. Divéky A.: Számadás 16. (Szemelvények 15.), 132. („in adventu domini principi ex Tholna" és „cum rege ad dominum principem venientibus") és 140. („domino principe in Tholna cum domino rege ..."). 49 Vö. Wenzel Gusztáv. Ulászló magyar és cseh király házas élete 1501-1506. II. közlemény. Századok 11. (1877) 727-729. 50 Szent Egyed bűnbocsánati közbenjárói és a fogantatásban betöltött hitbéli szerepére 1. Neumann Tibor: A somogyvári bencés monostor alapítása. In: PPKE Műhelytanulmányok 1999. 38-42. 51 Wenzel G. : Ulászló házasélete i. m. 728, Kropf Lajos: Anna királyné, II. Ulászló neje. Századok 29. (1895) 698. 52 A pannonhalmi Szent Benedek-rend története I-XII. Kiadja a pannonhalmi Szent Benedek-rend. Szerk. Erdélyi László, Sörös Pongrác. Bp. 1902-1916. (a továbbiakban: Pannonhalmi rendtört.). III. A pannonhalmi főapátság története 1405-1535. Szerk. Sörös Pongrác, Rezner Tibold. Bp. 1905. 82. 53 C. Tóth Norbert: Ki kicsoda az ecsedi Bátori családban. A Bátori család ecsedi ágának tagjai, 1377-1541. Szabolcs-szatmár-beregi Szemle 44. (2009) 21. 54 György tagja volt a leendő királynét 1502. júl. 25-én Padovában fogadó küldöttségnek is, 1. Kropf L.: Anna i. m. 707-708, továbbá Dobosy Tibor: Pierre Choqe, Anna magyar királyné francia kísérője. (Bibliothèque de 1' Institut Français Á 1' Université de Budapest 46.) Bp. 1940. 27. (a kötet ismeretét Tringli Istvánnak köszönöm). 55 Vö. Pannonhalmi rendtört. III. 82-84.
