Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - C. Tóth Norbert: Az 1501. évi tolnai országgyűlés. Adatok a királyi adminisztráció működéséhez VI/1455
C. Tóth Norbert* AZ 1501. ÉVI TOLNAI ORSZÁGGYŰLÉS Adatok a királyi adminisztráció működéséhez Az 1500-as évek elején a magyar királyi udvar nyugalmát a szokásosnál is nagyobb diplomáciai jövés-menés zavarta meg. Történt ugyanis, hogy a Velencei Köztársaság török ellenes háborúját előkészítendő, 1499. április közepén szövetségre lépett XII. Lajos francia királlyal és VI. Sándor pápával. E szövetséghez aztán, elsősorban szárazföldi fegyveres ereje miatt, Magyarországot is szerették volna megnyerni. Ezért a Köztársaság már 1499 májusától megkezdte puhatolózásait a magyar udvarnál, hogy aztán a kedvezőtlen hadiesemények folytán azt az év őszén a legmagasabb szintre emeljék. Ennek egyik jeleként titkári rangban állandó követet küldtek Budára.1 A király és a tanács ugyan támogatták a tervet, de két kemény feltételt szabtak a szövetségbe való belépéshez. Az egyik az volt, hogy a pápa, immáron több évi halasztgatás után, bontsa fel Ulászló király Brandenburgi (Hohenzollern) Borbálával és Beatrix nápolyi hercegnővel, Mátyás özvegyével kötött házasságait. A másik, hogy a szövetség tagjai, elsősorban Velence és a Pápaság, nyújtsanak pénzügyi támogatást a magyar haderő felvonultatásához. Az első feltétel Velence közbenjárásra 1500 áprilisában teljesült: a pápa felmentette Ulászló királyt mind a Borbála hercegnő számára adott házassági kötelezvénye, mind a Beatrix királynéval kötött házasságának hatálya alól. A másik kérdést nem sikerült ilyen gyorsan nyugvópontra juttatni, ehelyett hosszas huzavona vette kezdetét. A Köztársaság, hogy szándékainak komolyságát bizonyítsa, a titkárok helyett követeket nevezett ki Budára, akik 1500. április 5-én mondták el szövetségkérő beszédüket. Alig egy hónappal később, az éppen zajló György-napi országgyűlés idején érkeztek meg XII. Lajos követei is Budára. A diétán tárgyalt ügyek egyike, természetesen, a szövetségkötés kérdése volt. Jól példázza ezt Leszócki János racsai várnagy Pesten, május 18-án kelt levele, amelyben arról értesítette várnagytársát, Gyulai Jánost — némileg eltúlozva a tényleges helyzetet —, hogy minden keresztény fejedelem elküldte követeit a királyhoz folyamatosan arra kérve, forduljon a török ellen, ám még nem született végleges döntés a kérdésben.2 * A szerző az MTA-SZTE-MOL Magyar Medievisztikai Kutatócsoport tudományos munkatársa. -Köszönöm Tringli Istvánnak és Neumann Tibornak a tanulmány elkészítéséhez nyújtott segítségét. 1 Kosáry Domokos: Magyar külpolitika Mohács előtt. Bp. 1978. (Gyorsuló idő) 83-84. 2 Ceterum dicere possimus tales novitates, quod omnes principes Christianorum miserunt suos oratores ad regem nostrum et multum rogant eum, ut se contra Turcos conférât, sed nondum finaliter determinaverunt, quid sunt sunt [!] facturi. - Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Fény képgyűjtemény (a továbiakban: DF) 260 478. (A levelet Neumann Tibor gyűjtötte „Az ecsedi Bátori-csalácl oklevéltára" című készülő munkához.)
