Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Bradács Gábor: A Chronica patriae. Egy 14. századi osztrák krónika és a magyar történelem VI/1421
A 409. fejezet II. (Kis) Károly rövid uralkodásának és erőszakos halálának története (1386. február 7-24.);23 1 a 410. fejezet beszámol Anjou Mária királynő és Erzsébet királyné fogságba ejtéséről, Garai Miklós és a Kis Károly halálában vétkes Forgách Balázs meggyilkolásáról (13 8 7).232 Erzsébet királynő halálát — akárcsak Johanna esetében — jogos isteni büntetésnek tartja szerzőnk, és itt hívja fel a figyelmet a nők uralkodásával járó veszélyekre.23 3 A fejezet még röviden megemlíti Luxemburgi Zsigmond trónra lépését, a törökök ellen indított 1392. évi hadjáratát és Ciliéi Vilmos gróf halálát.23 4 A krónika törzsszövegében többször már nem fordulnak elő magyar történelmi események, ezek csak az úgynevezett második folytatásban (Zweite Fortsetzung) kerülnek újra elő. A második folytatás röviden beszámol Zsigmond nikápolyi vereségéről (1396) — az ütközet helyeként egy bizonyos Schiltaw-ot (a H-kéziratban: Sehiltern) nevez meg — IV Albert herceg szentföldi utazása kapcsán.235 6. A fentiek összegzéseként elmondható, hogy a Chronica patriae, másnéven 95 uralom osztrák krónikája című, 14. századi német nyelvű krónikakompozíció igazi forrásértéke csupán a saját kora eseményeinek elbeszélésénél van. A korábbi évszázadok eseményeinek ismeretéhez nem járul hozzá új adatokkal, a forrásait kritika nélkül, azok hibáival együtt használja fel. Szerzője, a mai napig is vitatott kilétű Osztrák Prózai Krónikás önálló véleményt ritkán alkot, állásfoglalásai is elsősorban erkölcsi-tanítói célzatúak. A magyarság megítélésében kerüli a szélsőséges megfogalmazásokat, a korábbi évszázadok évkönyveivel, krónikáival ellentétben kifejezetten mellőzi azokat a toposzokat, melyek a magyarok vadságát és háborús pusztításait emelik ki. A krónika valódi értéke nem történelmi elbeszéléseiben, hanem a Fabelfürstenreihe című fejezetében rejlik, amely a Habsburgok megbízásából készült propagandairat: ennek célja, hogy igazolja a dinasztia házassági politikáját a közép-európai államokkal (Magyarországgal, Csehországgal és Bajoroszággal), valamint hogy kiemelje a (1998) 632-633.; Draskóczy István-. Luxemburgi Zsigmond és Magyarország. In: Sigismundus rex et imperátor. Művészet és kultúra Luxemburgi Zsigmond korában 1387-1437 (Kiállítási katalógus). Szerk. Takács Imre. Bp.-Luxembourg 2006. 12.; Debris, C.: Tu felix Austria i. m. 143. 231 Österreichische Chronik 205, § 409.; Bertényi /.: Anjouk i. m. 245-246. 232 Österreichische Chronik 206, § 410.; Alfons Huber: Die Gefangennehmung der Königinnen Elisabeth und Maria von Ungarn und die Kämpfe König Sigismunds gegen die neapolitanische Partei und die übrigen Reichsfeinde in den Jahren 1386-1395. Archiv für österreichische Geschichtsforschung 66. (1885) 507-548.; Hóman B. - Szekfü Gy.: Magyar történet i. m. II. 321-322.; Bertényi /.: Anjouk i. m. 247. 233 „Az öreg királynét olyan sokáig tartották fogságban, hogy az életét bevégezte. Lásd, mennyi baj származik abból, ha az asszonyok veszik kezükbe a kormányrudat!" (Die alt küniginn was alz lang in der vanchnüss gehalden, uncz daz si ir leben da endet. Nym war, wie vil Übels davon kümpt, wenne die weiber beginnent ze herschen!) — Österreichische Chronik (ed. Joseph Seemüller), in: MGH Dte Chroniken VI. 206, § 410. 234 CD X/2. 418-423, n. 247.; 1. 68. sz. jegyz.; Engel Pál: A török-magyar háborúk első évei 1389-1392. Hadtörténelmi Közlemények 111. (1998) 573. 235 Österreichische Chronik 222, § 396.
