Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Bradács Gábor: A Chronica patriae. Egy 14. századi osztrák krónika és a magyar történelem VI/1421
átdolgozásával.199 II. Ottokár halálával kapcsolatban a krónikaíró megjegyzi, hogy a cseh király azért végezte így, mert az egyik vezére, a stájer Dieditzi Milota a harcosaival a csata során cserbenhagyta Ottokárt, így az ütközet elveszett a cseh király számára; az árulás oka pedig az volt, hogy Ottokár korábban kivégeztette Milota bátyját, aki így állt bosszút a cseh királyon, Ottokárt pedig ezért a bűnéért nem részesítették keresztényhez méltó temetésben.20 0 A 92. „uralom" (a krónika IV könyvében, az ,,ízlelés"-ben) I. (Habsburg) Albert uralmának története.20 1 A 301. fejezetet Falkensteini Zawisa (Zabisch) történetének szenteli: Zawisa 1283 és 1285 között Csehország kormányzója volt, mint II. Ottokár özvegyének, Kunigundának a férje, majd Kunigunda halála után ismét az Árpád-házhoz tartozó feleséget vett magának, mégpedig Erzsébetet, IV László húgát, aki otthagyta a házasság miatt a zárdát is (1288).202 A 302. fejezet beszámol a második tatárjárásról, ahol a stájer Ottokár nyomán a krónikás a tatároknak arról a szándékáról ír, miszerint a végső céljuk Köln volt.20 3 A 304. fejezettől kezdve igen sokat foglalkozik a krónika hazánk 13. századi történelmével, különösen az oligarchákkal, azon belül is az Ausztriával gyakran konfliktusba kerülő Kőszegi Ivánnal {Graf Yban).204 Az oligarchia eme részletes bemutatása teszi igen becses forrássá a Haza krónikáját, ugyanis a hazai krónikákból, valamint Mügelni Henriknek a magyar történelmet 1333-ig feldolgozó alkotásból, a Német Krónikából20 5 ez a korszak nagyobbrészt hiányzik, az eseményeket legfeljebb csak vázlatosan ismertetik. A Chronica pátriáénak tudomása van IV László életmódjáról, ebből fakadó konfliktusáról a magyarokkal, apósával, Anjou Károllyal, valamint Fermói Fülöp pápai legátus magyarországi tevékenységéről.206 A 308., 310., 313., 314. 315. és 316. fejezetek 199 Österreichische Chronik 133-136. § 286-291. 200 „...mivel ő [ti. Ottokár] nem mutatott irgalmat, ezért neki sem jutott az irgalom osztályrészéül, és sem a templomodban, sem pedig a temetődben nem helyezték örök nyugalomra" (...wan er was nicht gewesen parmherczig, darumb an im die parmherczichait auch nicht erschaine, und ward auch nicht begraban in dhain kirchen noch freithof) — Uo. 135., § 290. — Kézai Simon nem tud árulásról, szerinte Milota a magyarok támadása és nyilai miatt hagyta ott helyét (SRH I. 186.); Annales Foroiulienses (MGH XIX. Ed. Wilhelm Arndt). Hannover 1866. 201.; Graus F.: Premysl Otakar i. m. 85-86., 92-93. 201 Österreichische Chronik 139-195. § 299-381. 202 a krónikás értesülése kissé pontatlan: „Azután Magyarország királya neki adta az egyik nővérét, aki apáca volt egy kolostorban, és így lett a nővér Zabischa első felesége" (Darum gab im der chünig von Ungern eleich seiner mumen aine, die ain nunn was in ainem chloster gewesen, und waz doch mum des ersten weibes des Zabisch) — Österreichische Chronik 140. §. 301., vö. Pauler Gy.: Árpádházi királyok i. m. II. 400., 570.; Hóman B. - Szekfíí Gy.: Magyar történet i. m. II. 11. 203 Uo. 142. §. 302.; Ottokars Österreichische Reimchronik 312-313., v. 23678-23705.; SRH I 472-473. 204 Österreichische Chronik 144-145., 147-149., 156-158., 177.; Continuatio Vindobonensis 715., 717., 719., 721.; Annales Sancti Rudberti Salisburgenses 802., 809-810.; Kristó Gyula: A Kőszegiek kiskirálysága. In: Uő: Tanulmányok az Árpád-korról. Bp. 1983. 241-268. (különösen: 264-268.); CD VI/2. 225-226. 205 SRH II. 105-223. 206 Österreichische Chronik 142-143.; Ottokars Österreichische Reimchronik 322-341., v. 24407-25888.; Hóman B. - Szekfü Gy.: Magyar történet i. m. I. 602., 606.; Fraknói Vilmos: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római Szent-székkel I. (1000-1417). Bp. 1901. 82-84.
