Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Bradács Gábor: A Chronica patriae. Egy 14. századi osztrák krónika és a magyar történelem VI/1421
re.143 A 7. „uralom" során Sawricz-Ausztriából hercegség lett a pogány Nynter alatt, majd a 69. uralkodó, Eberhart idején, akinek a fiai, Jákob és Albert még a szüleik életében meghaltak, ismét őrgrófsággá fokozódott le;144 a krónikában az ország neve Eberharttól kezdve már Osterreich-Ausztria. A 72. „uralom" során Konrád nevű őrgrófja római király lett, aki koronabirtokát ismét hercegséggé emelte.14 5 Ezután nagy változás történt az ország életében: Konrád legidősebb fia, Henrik, akinek a felesége Osanna hercegnő, Miklós (a krónikában: Niclaus) magyar király lánya volt, megkapta az Ausztriától elválasztott Csehországot;14 6 a középső fiú István Margit cseh hercegnőt vette feleségül, megkapta az „országnak az Enns folyó feletti területeit" (daz land oberthalb Eris); Albert felesége pedig a szintén cseh Salme hercegnő volt, az ő része pedig az Ennstől délre eső terület lett. A nevek archaizálóak, az antik-biblikus hatás kedvéért a szerző héber (Ábrahám, Nátán stb.), vagy hebraizáló (Reptan, Liptan, Nanaym stb.), latin (Corrodancia, Avara, Aurata stb.) és régi német (Eberhart, Konrád, Albert stb.), illetve minden bizonnyal szláv eredetű (pl. Sauriez) személy- és földrajzi neveket használ.147 Valós és kitalált nevek keverednek a névsorban, ahogy valós és fiktív események és helyszínek (pl. Magyarország és Csehország, illetve Samamorum birodalma és a Terra Ammiracionis14 8 stb.) keverednek a Fabelfürstenreihe ban. Az 58. „uralom"-ig folyamatosan beszéli el az Osztrák Prózai Krónikás a legendás Ausztria-történetet, a második könyvtől viszont már többször is megszakítja a meséjét, és Krisztus születésétől kezdve előadja a világ, a (római) császárok és a pápák történetét.149 A krónika szerint Szent Péter után az első pápa — vagy legalábbis az első, akiről beszámol a szerző — Szent Linus (66/67-76/79) volt, az ő utódja pedig Szent Cletus (Anacletus 79-90/92). A mesés régmúlt házasságpolitikájában visszaköszön a Habsburgok dinasztikus külpolitikája, amely már I. (Habsburg) Alberttől kezdve arrá irányul, hogy házassági kapcsolatokkal szorosra fűzze az osztrák területek, valamint a szomszédos országok kapcsolatát.15 0 Heilig arra is felhívja a figyelmet, hogy a Kézai Simon és a Képes Krónika által megörökített magyar őstörténetek párhuzamba hozhatók az Ószövetség révén az osztrákok kvázi-mitikus őstörténetével, mivel a két nép — és gyakorlatilag valamennyi európai nép — közös őse Jáfet, Noé fia.151 Ezek a „rokoni" szálak tovább erősödtek a dinasztikus kapcso-143 Uo. 62. § 149. 144 Uo. 28. § 48.; 63. § 152. 145 „Marggraf Chunrat ward römischer künig und machet die marggrafschaft ze Österreich zu ainem herezogentumb." — Uo. 64., §. 155. 146 Konrad J. Heilig felhívja a figyelmet arra az ellentmondásra, mi szerint itt szó van Ausztria és Csehország szétválasztásáról, holott előtte a szerző semmilyen említést nem tett a két ország bármiféle politikai egységéről. (Heilig, K. J.\ Leopold Stainreuter i. m. 238.) 147 Uo. 241. 148 Österreichische Chronik 25., § 41. 149 Uo. 40-41., § 100-102.; „Szent Péter pedig székhelyét Rómába helyezte, és azon iparkodott, hogy Isten országát építse az élő kőből csodák és beszédek segítségével..." (Sand Peter seezte darnach sein stül gen Rom und flaizz sich ze pawn gotes stat auz lebendigen stain mit guten beizaichen und mit Worten...) — 44-45, §. 113. 150 Zöllner, E.: Probleme i. m. 88. 151 Teremtés könyve 9, 18-27. és 10, 1-5.; „Jáfeté lett Európa, és benne Írország, Anglia, Dánia [...], Csehország, Ausztria, Stájerország, Karintia, Magyarország..." („Jaffet gefiel Europa,
