Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Bradács Gábor: A Chronica patriae. Egy 14. századi osztrák krónika és a magyar történelem VI/1421
natkozású részeknél, elsősorban az első könyv első 40 fejezeténél, a Fabelfürstenreiheig. így például Constantius Chlorus, Maximianus caesarjának az alemannok ellen (lingonaei csata, 298), valamint Maximianusnak az Afrikában vívott háborújáról szóló részt is majdnem szó szerint átvette az Osztrák Prózai Krónikás, akárcsak a Római Birodalom felosztásáról szóló fejezetet — a hibákkal együtt, ugyanis nem Galerius és Constantius, hanem Galerius és Licinius voltak azok, akik a második tetrarchia (308) során felosztották egymás között a Római Birodalmat.8 5 A harmadik jelentős forrás, amelyet a krónikaíró a világtörténeti részek megírásánál felhasznált, a Vita s. Maximiliani (1291 előtt) volt. Seemüller erről megállapította, hogy a krónika szerzője nem az eredeti latin nyelvű változatot használta a 128-131. fejezetek (Szent Maximilianus élete és vértanúsága) megírásánál, hanem ennek német nyelvű feldolgozását, az úgynevezett Cilli-krónikát.86 Ez a Szent Maximilianus-életrajz nagymértékben merített még a lorchi hagyományból is, így a krónika lorchi elemei erre a Vita s. Maximiliani-ra vezethetők vissza.8 7 A másik legenda, amelyből a krónikás merített, Szent Elek (.Alexios) életírása, ennek egyes elemei a 148. és részben a 147. fejezetben találhatóak. Az Alexios-legendát összekapcsolta a Prózai Krónikás Corrodancia (azaz Ausztria) első fiktív keresztény fejedelme, Amman alakjával, aki a krónikaíró szerint római nemes és Szent Alexios barátja volt.88 A német-osztrák történelem tárgyalásánál az Osztrák Prózai Krónikás, többek között, Jans Enikel Fürstenbuch ('A fejedelmek könyve') című verses krónikáját használta fel.89 Enikel (1230/40-1290 körül) bécsi patrícius volt, az 85 Alexander Demandt: Die Spätantike. Römische Geschichte von Diocletian bis Justinian 284-565 n. Chr. (Handbuch der Altertumswissenschaft. Begründet von Iwan v. Müller, erweitert von Walter Otto, fortgeführt von Hermann Bengston. III/6.). München 1989. 50-55, 64.; Benedictus Niese - Ernst Hold: Grundriss der römischen Geschichte. Nebst Quellenkunde. 5. Auflage. (Handbuch der Altertumswissenschaft. Begründet von Iwan v. Müller, neu hg. von Walter Otto. III/5.). München 1923. 387-390.; „Constantius Alamannis bellum indicit, a quibus primo victo, postea cum incredibili barbarorum strage LXX milibus occisis victor extigit. Porro Maximianus augustus Quingentianos in Affrica bello pressit...Relicto imperio ab augustis Galerius et Constantius, qui ab ipsis caesares lecti erant, impérium dividunt. Galerius Maximianus Ylliricum, Asiam, Orientem obtinuit; Constantio Italia, Affrica, Gallia sorte devenit," — Ottonis episcopi Frisingensis História de duabus civitatibus 178.; „Constantinus háborút viselt a németek ellen, akiktől első ízben vereséget szenvedett. Ezután nagy sereggel vonult fel ellenük, és megölt a németek közül hetvenezret. Maximianus is hadat viselt Afrikában [...] Galerius és Constantius maradtak a császárok, és felosztották egymás között a birodalmat: Galerius megkapta Illiricumot, Ázsiát és a Keletet; Constantius pedig Itáliát, Afrikát és Galliát" („Constantinus strait mit den Deutschen, von den er des ersten überwunden wart. Darnach cham er mit grösser menig und tötet sibenczig tausent der Dëutschen. Maximianus tet ain streit in Affrica...Galerius und Constancius chaiser blieben, die tailten das reich. Galerius behub Ylliricum, Asiam und Orient; Constancius behub Ytaliam, Affricam und Galliam.") — Österreichische Chronik 56, § 137. 86 Uo. CCLVII-CCLVin, 50-53.; Lhotsky, A.: Quellenkunde i. m. 315. 87 Zöllner, E.: Probleme i. m. 162. (53. sz. jegyz.). 88 „Do saczten die Römer in daz herczogentumb von Corrodancia ainen edeln grafen von Rom, hiez Amman, und ain frewnd was sand Alexi" — Österreichische Chronik CCLVIII. 62. § 148, vö. Heilig, K. J.: Leopold Stainreuter i. m. 241, 245. 89 Jansen Enikels Werke. Weltchronik. Fürstenbuch (MGH Dte Chroniken III. Band. Ed. Philipp Strauch.) Hannover-Leipzig 1900.; Uiblein, P.: Quellen i. m. 100.; Uiblein, P: Leopold von Wien i. m. 720.; Lhotsky, A.\ Quellenkunde i. m. 315.; Österreichische Chronik CCLVIII.
