Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Tóth Péter: „Regnum vacavit vero regimine". Egy krónikahely és annak értelmezése VI/1413
milyen más mintára törvényeket hozott, hanem azzal, hogy egyáltalán a trónra lépett, vagy hogy Imre herceg halála után elfogadta Szent István jelölését, holott nem tartozott — ahogyan Aba Sámuel sem — férfiágon Árpád leszármazottai közé. A „régi atyák törvényei" (ha szabad kicsit önkényesen összevonni a két kifejezést) közül ugyanis a legsarkalatosabb az lehetett, hogy Magyarország trónját csak Árpád családjának a férfi tagjai örökölhetik: ezt a fejedelmek korára27 és a Szent István utáni időszakra2 8 egyaránt kimutatta a kutatás. Azt is régen észrevette a történetírás, hogy „a dinasztikus gondolat azok lelkében gyökerezett legmélyebben, akik őseik hitéhez ragaszkodtak: a királyi magba vetett hit ősi pogány gondolat volt".2 9 Ez — és nem a lóhús iránti vágy — adott tehát „elemi erőt" a hercegeket trónra segítő pogány lázadásnak. Nem mehetünk el szó nélkül egy másik érdekes, de eddig a kutatás által nem magyarázott fordulat mellett sem. András és Levente hírvivői a 14. századi krónikakompozíció szerint éjnek idején Péter táborába vágtatván, mint „Isten, Endre és Levente rendeletét és szavát" (edictum et verbum Dei, Endre et Leuente) hirdették ki a „pogány hagyomány" (traditio paganisma) visszaállítását (valamint emellett a püspökök, a klérus és a dézsmaszedők legyilkolását, az adó teljes eltörlését, a németek és latinok elpusztítását).30 Ha a „pogány hagyomány" kifejezést az „atyáik szokásrendje" kifejezéssel helyettesítjük, s nem akarjuk mindenáron azt hinni, hogy a varkocs-eresztés és a lóhúsevés engedélyezése állította a hercegek oldalára a Péter táborában lévő magyarokat, akkor a szövegünkben szereplő Deus (aki nyilvánvalóan nem azonos a keresztények Istenével, hiszen ő nyilván nem adhat parancsot az egyháziak és idegenek legyilkolására) erőteljes nyomatékot ad az eseményeknek és az azokat elindító, feltételezett „atyai törvények"-nek egyaránt. Mindezek alapján talán elfogadható a végkövetkeztetés: az ország „igaz uralom nélküli" (sine vero regimine) állapotának időtartama három részből tevődik össze. Sem Péter, sem Aba Sámuel uralma nem volt „igaz uralom". Ehhez a két, összesen körülbelül nyolc és fél esztendei időszakhoz azonban egy harmadikat is hozzá kell adni. Ez az időszak, azaz Szent István uralkodásának az utolsó három éve azért tartozik ide, mert Imre herceg halála, Vazul megvakíttatása és fiainak a száműzetése után a király olyan személyt jelölt ki utódjául, aki nem Árpád közvetlen férfiági leszármazottja volt. Ebből a szempontból talán az időszaknak a jellegét is megnevező és az utókorra örökítő Chronicon Zagrabiense eddig önkényesnek tűnt eljárása, azaz Péter uralkodási idejének a meg-27 Tóth Sándor: A magyar fejedelmi méltóság öröklődése. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Historica 83. Szeged 1986. 8. 28 Zsoldos Attila: Trónöröklés, trónviszályok az Árpád-korban. Rubicon 1998: 9-10. sz. 9. 29 Deér József-. Pogány magyarság, keresztény magyarság. Bp. 1938. [reprint: Bp. 1993.] 114. 30 SRH I. 338-339.
