Századok – 2009

KÖZLEMÉNYEK - Tóth Péter: „Regnum vacavit vero regimine". Egy krónikahely és annak értelmezése VI/1413

bizonytalanok az időpontban: míg a 14. századi krónikakompozíció 1047-re te­szi a koronázást, addig az Annales Altahenses 1046-ra.1 4 A legszélsőségesebb álláspontot talán Knauz Nándor képviseli. Szerinte András 1046. júniusában került hatalomra — ekkor választotta uralkodóvá a csanádi gyűlés —, de meg­koronázására csupán 1047. december 15-én került sor.1 5 Ez utóbbi dátumot illetően tehát elfogadja Katona „valószínű" véleményét, amelyet — mint fen­tebb láttuk — éppen a tizenegy év problémájára próbált szerzőnk magyarázatul adni. Knauz datálása azonban szemmel láthatóan azon alapul, hogy szerinte András uralkodásának az idejéből két eredeti oklevél maradt fenn: az 1055-ben — uralkodásának kilencedik esztendejében — kelt tihanyi alapítólevél és Rado nádorispán 1057. június 4-én — András uralkodásának a tizenkettedik eszten­dejében — kelt oklevele. Márpedig a két oklevél keltezése ellentmond egymás­nak: a tihanyi alapítólevél szerint ugyanis András trónra lépését 1047. január 1. (karácsonyi évkezdet esetén: 1046. december 25.) elé semmiképpen nem le­het helyezni, míg Rado nádorispán oklevele szerint trónra lépésének 1046. júni­us 4-e előtt kellett történnie. Ez utóbbi pedig lehetetlenül korai dátum, ami va­lóban csak egy esetleges csanádi megválasztással magyarázható. Nincs szükség azonban mindkét oklevélre és nincs szükség erre a magya­rázatra sem a kezdő év megállapításához. Az újabb kutatás ugyanis kiderítette, hogy Rado nádorispán oklevele interpolált, mégpedig éppen a keltezésében az.16 András uralkodásának a kezdetét tehát a saját kancelláriáján is legfeljebb 1046 karácsonyától számolták: matematikailag is kicsi azonban a valószínűsége, hogy éppen ettől és nem valamelyik későbbi naptól (azonban nem nagyon sokkal későbbitől és semmi esetre sem a Katona által kiszámított 1047. december 15-től, ha figyelembe vesszük azt a hagyományt, amely szerint a pogányláza­dást túlélő három püspök koronázta meg, hiszen az 1047 tavaszán felégetett verduni káptalan kanonokjai még az év közepe táján megérkezhettek Magyar­országra és átvehették a megüresedett püspökségeket).1 7 A másik dátumban: Szent István halálának az időpontjában teljesen biz­tos a kutatás. Ehhez képest meglepő, hogy a hazai források mennyire nem egy­ségesek halálának az évét illetően (míg szinte teljesen egybehangzóan mondják meg fejedelmi trónra lépésének az évét, halálának napját, eltemetésének he-14 SRH I. 343-344., vö. Catalogus fontium históriáé Hungáriáé aevo ducum et regum ex Stirpe Árpad descendentium ab anno Christi DCCC usque ad annum MCCCI I—III. Collegit Albinus Fran­ciscus Gombos. Budapestini 1937-1938. (a továbbiakban: Catalogus) I. 99. 15 Knauz Nándor: Kortan. Bp. 1876. 506. 16 Diplomata Hungáriáé antiquissima accedunt epistolae et acta ad históriám Hungáriáé perti­nentia I. (ab anno 1000 usque ad annum 1131) Edendo operi praefuit Georgius Györffy, adiuvarunt Johannes Bapt. Borsa, Francisais L. Hervay, Bernardus L. Kumorovitz et Julius Moravcsik. Buda­pestini 1992. 160-161. 17 Magyarország története tíz kötetben i. m. 1/1. 850. (a vonatkozó rész Györffy György mun­kája). — Arról, hogy a vallon származású egyházi személyek a pogánylázadás után valóban magas egyházi méltóságokat töltöttek be Magyarországon, 1. Tóth Péter: Vallon főpapok a magyar egyház újjászervezésében a pogánylázadás után. In: Tanulmányok a 950 éves tihanyi alapítólevél tiszteleté­re. Tihany 2007. 31-36.

Next

/
Thumbnails
Contents