Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Tóth Péter: „Regnum vacavit vero regimine". Egy krónikahely és annak értelmezése VI/1413
bizonytalanok az időpontban: míg a 14. századi krónikakompozíció 1047-re teszi a koronázást, addig az Annales Altahenses 1046-ra.1 4 A legszélsőségesebb álláspontot talán Knauz Nándor képviseli. Szerinte András 1046. júniusában került hatalomra — ekkor választotta uralkodóvá a csanádi gyűlés —, de megkoronázására csupán 1047. december 15-én került sor.1 5 Ez utóbbi dátumot illetően tehát elfogadja Katona „valószínű" véleményét, amelyet — mint fentebb láttuk — éppen a tizenegy év problémájára próbált szerzőnk magyarázatul adni. Knauz datálása azonban szemmel láthatóan azon alapul, hogy szerinte András uralkodásának az idejéből két eredeti oklevél maradt fenn: az 1055-ben — uralkodásának kilencedik esztendejében — kelt tihanyi alapítólevél és Rado nádorispán 1057. június 4-én — András uralkodásának a tizenkettedik esztendejében — kelt oklevele. Márpedig a két oklevél keltezése ellentmond egymásnak: a tihanyi alapítólevél szerint ugyanis András trónra lépését 1047. január 1. (karácsonyi évkezdet esetén: 1046. december 25.) elé semmiképpen nem lehet helyezni, míg Rado nádorispán oklevele szerint trónra lépésének 1046. június 4-e előtt kellett történnie. Ez utóbbi pedig lehetetlenül korai dátum, ami valóban csak egy esetleges csanádi megválasztással magyarázható. Nincs szükség azonban mindkét oklevélre és nincs szükség erre a magyarázatra sem a kezdő év megállapításához. Az újabb kutatás ugyanis kiderítette, hogy Rado nádorispán oklevele interpolált, mégpedig éppen a keltezésében az.16 András uralkodásának a kezdetét tehát a saját kancelláriáján is legfeljebb 1046 karácsonyától számolták: matematikailag is kicsi azonban a valószínűsége, hogy éppen ettől és nem valamelyik későbbi naptól (azonban nem nagyon sokkal későbbitől és semmi esetre sem a Katona által kiszámított 1047. december 15-től, ha figyelembe vesszük azt a hagyományt, amely szerint a pogánylázadást túlélő három püspök koronázta meg, hiszen az 1047 tavaszán felégetett verduni káptalan kanonokjai még az év közepe táján megérkezhettek Magyarországra és átvehették a megüresedett püspökségeket).1 7 A másik dátumban: Szent István halálának az időpontjában teljesen biztos a kutatás. Ehhez képest meglepő, hogy a hazai források mennyire nem egységesek halálának az évét illetően (míg szinte teljesen egybehangzóan mondják meg fejedelmi trónra lépésének az évét, halálának napját, eltemetésének he-14 SRH I. 343-344., vö. Catalogus fontium históriáé Hungáriáé aevo ducum et regum ex Stirpe Árpad descendentium ab anno Christi DCCC usque ad annum MCCCI I—III. Collegit Albinus Franciscus Gombos. Budapestini 1937-1938. (a továbbiakban: Catalogus) I. 99. 15 Knauz Nándor: Kortan. Bp. 1876. 506. 16 Diplomata Hungáriáé antiquissima accedunt epistolae et acta ad históriám Hungáriáé pertinentia I. (ab anno 1000 usque ad annum 1131) Edendo operi praefuit Georgius Györffy, adiuvarunt Johannes Bapt. Borsa, Francisais L. Hervay, Bernardus L. Kumorovitz et Julius Moravcsik. Budapestini 1992. 160-161. 17 Magyarország története tíz kötetben i. m. 1/1. 850. (a vonatkozó rész Györffy György munkája). — Arról, hogy a vallon származású egyházi személyek a pogánylázadás után valóban magas egyházi méltóságokat töltöttek be Magyarországon, 1. Tóth Péter: Vallon főpapok a magyar egyház újjászervezésében a pogánylázadás után. In: Tanulmányok a 950 éves tihanyi alapítólevél tiszteletére. Tihany 2007. 31-36.
