Századok – 2009

KÖZLEMÉNYEK - Tóth Péter: „Regnum vacavit vero regimine". Egy krónikahely és annak értelmezése VI/1413

dott vele mit kezdeni. Mással legalábbis nehezen magyarázható, hogy miért éppen itt tér el az addig hűségesen követett forrásától, amelyik a kutatás szerint a budai krónika családjához tartozott, tehát tartalmaznia kellett a fentebb közölt számsort. A Szent István halála és I. András trónra lépése közötti tizenegy év hagyományát a krónikákon kívül, de azoktól valószínűleg nem függetlenül a Legenda sancti Gerardi episcopi is megőrizte, amely szerint Gellért püspök vértanúsága a Szent István király halálát követő tizenegyedik esztendőben történt és a hercegek is ekkor érkeztek Magyarországra.4 Nyomatékosítani kell, hogy ez a hiba kettős. Egyrészt tudjuk, hogy Szent István halála és András trónra lépése között nem több mint 11 esztendő telt el, hanem csak 8 és még néhány hónap. Ez a tartalmi hiba. Másrészt viszont a krónikák által fenntartott számításában egy „számszaki" hiba is van, mégpedig az, hogy 5,5 + 3 * 11,5. A kutatók a két hiba közül csak az elsőt próbálták magyarázni, mégpedig először olyan módon, hogy feltételezték: felcserélve a római számok számjegyeit, valamelyik másoló írt IX helyett véletlenül XI-et.5

Ilyen módon két évet nyerve, még mindig marad azonban 10 hónapnyi uralkodó nélküli időszak. Ezt az űrt például Katona István akképpen próbálta meg kitölteni, hogy feltételezte: András uralkodásának első évét úgy számolta a krónika, hogy nem azt az időt tekintette, amikor — megválasztva vagy felkérve — a fivérével, Leventével együtt birtokolta a hatalmat, hanem azt az időpontot, amikor fivére meghalt és ő — egyedül maradva a hatalomban — elnyerte a koronát.6

Abból kiindulva pedig, hogy Szent István 1038. augusztus 15-én hunyt el, Katona az uralkodási éveknek az általa helyesbített száma alapján arra a következtetésre jutott, hogy András koronázására 1047. december 15-e körül kerülhetett sor — természetesen mindenféleképpen Levente halála után. Katona még oly kézenfekvőnek látszó megoldási javaslatát (amely egyébiránt modernebb szövegmagyarázatokban7

is felbukkan) azonban semmiképpen sem fogadhatjuk el, hiszen ha csak puszta betűcseréről lenne szó, azt feltehetően a krónika bárki későbbi folytatója, átszerkesztője vagy másolója észrevette és gondolkodás nélkül kijavította volna. A modern forráskritika nyilván ezért is másban látja a tévedés okát és egyéb, hasonló hibákkal együtt a krónika szerzőjének írói módszerét teszi érte felelőssé.8

E módszer lényege, hogy a szerző, aki előtt úgyis ott volt a forrása: az eseményeket évszámokhoz rendelő Annales Altahenses, az elbeszélés folyamatosságának fenntartása érdekében ezeket az évszámokat elhagyta, vagy ponto-4 SRH II. 501. 5 Stephanus Katona: História critica regum Hungáriáé stirpis Arpadianae etc. Tomulus II. complectens res gestas Andreae I. Belae I. Salamonis, Geisae I. S. Ladislai. Pestini 1779. 34. 6 Non tam tempus illud, quo rex Andreas vei electus, vei accitus, vei cum fratre Leuenta simul rerum potitus est, respexerit, quam illud, quo, defuncto iam germano, solus rerum potitus sacraque corona redimitus est — uo. 7 Horváth János: Jegyzetek. In: Thuróczy János: A magyarok krónikája. Ford. Horváth János. (Pro memoria) Bp. 1980. 483. (270. sz. jegyz.). 8 Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum II. Commentarii. Composuit Elemér Mályusz adiuvante Julio Kristó. Bp. 1988. (a továbbiakban: Commentarii) II/l. 333-335.