Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Maczák Márton: New York világvárossá válásának gazdasági és társadalmi háttere 1865-től az első világháborúig I/117
folyását a minimumra szorították, és 20. században a rendszer egyre kevésbé volt fontos a város politikájában.9 3 A Tammany vezetői, vagyis a polgármesterek megpróbálták ugyanakkor fenntartani régi pozícióikat. így hozzájárultak a tömegsportok, így a baseball, a boksz és a lóverseny elterjedéséhez, mert ezek népszerűek voltak a város munkásosztályának körében. Elmentek az egyes etnikai csoportok ünnepségeire: zsidó ünnepekre, olasz esküvőkre, s ha kellett, ír sózott marhahúskonzervet ettek. A vegetáló olasz parókiák és a héber árvaház is hasznot húzott a „cél szentesíti az eszközt" politikából. Továbbá a látszat fenntartása miatt, hogy a munkásosztály barátai, 5 centen tartották a közlekedési viteldíjat.94 Amikor létfontosságúnak tűnt a választásokkor, akkor a bevándorló csoportok támogatásának megszerzése érdekében zsidó és olasz körzetvezetőket jelöltek. A leghíresebb vezetője a Lower East Sidenak kétségtelenül „Big" Tim Sullivan volt. Sullivan többek között piknikeket szervezett az ünnepeken és olyan bírákat választatott a Városházával, akik nem vitték keresztül a vasárnapi árusítási tilalmat, és így a Lower East Side „kiskocsis kereskedői" behozhatták a szombati veszteséget, amelyet a zsidó szombat okozott. Egy kommentár szerint „Suliivan besózott marhahúst és kósert is evett, továbbá mindegy volt neki, hogy a kalapját levette a katolikus templomban, vagy a fülére húzta a z sinagógáb an " ,95 A gépezet hozzá volt szokva, hogy a „liberális politikáját a piachoz igazítsa". Egyszerre próbálta megtartani az ír támogatást és megszerezni az új bevándorlókét is, ami azonban nem sikerülhetett utóbbiak belső ellentétei miatt. A zsidók az íreket antiszemitának tartották, az olaszok pedig versenyben voltak az írekkel a képzettséget nem igénylő állások területén. Tovább rontotta a helyzetet, amikor néhány Tammany vezető megsértette Suliivan politikáját és kenőpénzt kért a zsidóktól, akik kiskocsijukat tolták az utcán vasárnap, ezzel elvesztve azt a jóindulatot, amit azzal szereztek, hogy a zsidó húsvétkor ajándékkosarakat küldtek a zsidó otthonokba. Az olaszok kevésbé közvetlen ellenfelét jelentették a rendszernek, politikai hatalmuk is kisebb volt. Hozzájárult ehhez a nagyobb analfabétizmus, a campanalismo, a fásultság és legfőképp a lassú amerikanizálódásuk. A zsidó közösség pedig minden más etnikumnál sokkal hamarabb „amerikaivá" vált,9 6 viszont a tagjai nagyobb részben hajlottak arra, hogy a republikánusok ellenében a demokrata Theodore Rooseveltre szavazzanak, aki a Fehér Ház lakója volt a bevándorlás legkeményebb éveiben. Továbbá versengtek a német származású zsidó közösséggel, akik Tweed óta a republikánusokat támogatták.97 Az első világháború kitörése 1914-ben New Yorkot is több szempontból érintette. Sokaknak voltak rokonai a háborúban álló országokban. A többség az Antant győzelmében bízott, és többen részt vettek a németellenes hisztériában 93 Lankevich: i. m. 205-206. 94 William Henderson-. Tammany Hall and the New Immigrants. New York 1976. 115. 95 William Riordan: Plunkitt of Tammany Hall. Boston 1994. 39. 96 Henderson, W: Tammany and Immigrants i. m. 48-49, 127. 97 A New York-i politikában hagyományosan három csoportosulás versengett egymással a hatalomért. A két a nagy párt (Demokrata és Republikánus), valamint a Tammany Hall.
