Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Thoroczkay Gábor: Szent István okleveleiről VI/1385
iratát az 1009. év korábbi szakaszában már megelőzte legalább egy, minden valószínűség szerint birtokadományozó oklevél kiadása a pécsi püspökség számára.5 9 A kűtfőt már korán az államalapító uralkodó hiteles okleveleként ismerték el (mint például Koller József, a pécsi püspökség 18. század végi történetírója vagy Karácsonyi János egyháztörténész, Szent István király okleveleinek 19. század végi monográfusa).60 Harry Bresslau és Szentpétery Imre is István király oklevelét látták benne, megállapítva: az oklevél bizonyos részei csonkulást szenvedtek el, valamint formulás részei összekeveredtek. Szentpétery határleíró oklevélnek tartotta, amelyből az átdolgozás során kihagyták a birtokokat. Szerzőnek Heribert C nótáriust tekintették, de Szentpétery hangoztatta: az oklevél I. Ottó-kori német diplomák fordulatait is alkalmazza.61 Az elmúlt évtizedekben a pécsi oklevéllel kapcsolatos legbehatóbb vizsgálatokat Györffy György végezte. Már 1953-ban megállapította, hogy 1228 körül a pécsi püspök hamisíthatta meg az oklevelet, amikor beillesztette annak szövegébe negyedik határként a Kőárkot, amely a Duna-Száva közén lenne a pécsi egyházmegye határa. Ez az antik Sirmium (Szávaszentdemeter, a mai szerbiai Sremska Mitrovica) kőből való vízvezeték-csatornája lehetett, amelynek határrá tételével a tényleges püspökségi határ néhány kilométerrel keletebbre került a kalocsai érsekség rovására. Ezzel az aktussal a pécsi püspök meg kívánta szerezni magának a gazdag szávaszentdemeteri görög apátság feletti joghatóságot a kalocsai főpap ellenében. Ugyanez a betoldás megtörtént más oklevélbe is, majd a püspök hitelesítés céljából az interpolált kútfőket gyorsan átíratta II. András királlyal.6 2 Az 1970-1980-as években Györffy György vonatkozó kutatásai sokban módosították a Bresslau és Szentpétery által a pécsi oklevéllel kapcsolatban közölt nézeteket. Velük szemben interpolációnak tartotta a ma ismert oklevélszövegben a poena és anathéma formuláit,63 ezeket nagyrészt egy korai Szent István-féle pécsváradi oklevélből eredeztette. (E nézetét, amint majd ismertetem, később vitatták). A „Kőárok" kifejezés betoldását korábbi véleményét megváltoztatva 1247 körűire keltezte. Legfontosabb új állásfoglalása az eredeti pécsi oklevél szerzőjével volt kapcsolatos: tagadta, hogy ez Heribert C jegyző lehe-59 DHA I. 59. (9/II. sz.). 60 A kutatástörténetre röviden 1. Györffy György kommentárját: DHA I. 55. 61 Bresslau, H.\ Internationale Beziehungen i. m. 69-70.; Szentpétery I. : Szent István király pécsváradi és pécsi i. m. 37-57.; Szentpétery I.: Szent István i. m. 144-145. 62 Györffy György: A szávaszentdemeteri görög monostor XII. századi birtokösszeírása. A Magyar Tudományos Akadémia Társadalmi-Történeti Tudományok Osztályának Közleményei 2. (1952) 325-362.; 3. (1953) 69-104. (különösen: 91-94.). 63 Quos terminos si quis violare presumpserit in posterum, conponat centum libras auri optimi medium camere nostre ac medium prefato episcopatui ac rectori eius. Et ut plus divine ire ocursum paveat, sciât se a Deo Pâtre et Filio et Spiritu Sancto et gloriosa Dei Genitrice Maria et a sancto Petro apostolo, in cuius honore supramemoratus constructus est episcopatus, perpetuo anathemate dampnandum et ante tribunal Christi racionem redditurum — DHA I. 58. Györffy György főbb ellenvetései az eredeti pécsi oklevélhez való tartozásukkal szemben a következők voltak: később használatos csak Mária „gloriosa" jelzője; Szent Pétert a korai német oklevelekben szinte mindig „princeps apostolorum"-ként jelölik; a „Noverint" kezdetű promulgatióval bíró birodalmi oklevelek általában nem tartalmaznak együtt poenát és anathémát stb.