Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Thoroczkay Gábor: Szent István okleveleiről VI/1385
halmi monostor vezetőjét, hanem az államalapító rendelkezéseihez jóváhagyást nyújtó pápai követet látta.4 2 Eljárását menti, hogy igaza esetén nem kell értelemszerűen kiegészíteni az oklevél szövegét azon a helyen, ahol az így említés nélkül maradó monostornak Monte Cassino kiváltságait juttatják.43 Meggyőző módon helyreállította a signum melletti, jelenlegi formájában elrontott recognitiós sor valószínű eredeti alakját is, eszerint Domokos érsek nem alkancellárként készítette az oklevelet, hanem kancellár helyett ellenőrizte.4 4 A toldalékot, amely az apátságnak juttatott falvakról és pozsonyi vámharmadról tudósít, 1005-re keltezte, míg a ma ismert oklevél elkészültét a 12. század végére (1180 körűire) tette. Nem zárkózott el egy Kálmán-kori megújító oklevél feltételezésétől sem (sőt egy Szent István-kori külön tizedadományozó diploma hipotézisétől sem). Mindez magyarázatot adna például a kettős szimbolikus invocatióra — ez egy C-t formáló (Heberhard-féle) chrismonból, illetve ennek belsejében egy X és P görög betűket tartalmazó Krisztus-monogramból (labai^um Constantiniből) tevődik össze —,4 5 illetve a kettős poenára.4 6 1996-ban, a bencés főapátság millenniumára jelent meg Érszegi Géza nagyszabású diplomatikai-filológiai tanulmánya Szent István pannonhalmi okleveléről, amely elemzésének mélységében csak Fejérpataky László közel százhúsz évvel azelőtt napvilágot látott monográfiájához volt hasonlítható. Érszegi radikálisan új álláspontot foglalt el a diploma keletkezésével kapcsolatban. A 20. század döntő részét meghatározó Heribert C-féle elmélettel szakítva egy többlépcsős keletkezési folyamatot vázolt fel, lényegében azt állítva: a ma ismert oklevél legalább két különálló diploma egyesítéséből keletkezett. A kutató szerint Szent István király 1001. november l-jén, a monostor templomának felszentelésekor adhatott ki egy oklevelet, amely a somogyi tize-42 Vitatta Györffy eljárását Gerics József, 1. Gerics József: Szent István királlyá avatásának történetéhez. In: Uő: Egyház, állam és gondolkodás Magyarországon a középkorban. (METEM-könyvek 9.) Bp. 1995. 28-36. (Első megjelenése: Művészettörténeti Értesítő 33. [1984: 3. sz.J 97-101.), vö. még Érszegi G.: Szent István pannonhalmi i. m. 50., 83-84. (38. sz. jegyz.). 43 Györffy György fontosabb, de olykor erősen vitatott emendatiói a következők: a narratív részben a „nos interventu, consilio et consensu domni Anastasii abbatis de monasterio Sancti Maitini in Monte supra Pannoniam sito [...] eidem monasterio talem concessimus libertatem, qualem detinet monasterium Sancti Benedicti in Monte Cassino" (DHA I. 39.) szakasz helyett a következőt gondolta eredetinek: „nos interventu, consilio et consensu domni Anastasii abbatis, astantibus ducibus videlicet Poznano, Cuntio et Orzio multisque comitibus monasterio Sancti Martini [...] talem concessimus libertatem, qualem ..." (Györffy György: Koppány lázadása. Somogy Megye Múltjából. Levéltári Évkönyv 1. [1970] 5-30. [különösen: 12.]); a következő narratív részben a „supranominati comitatus decimationem" (DHA I. 40.) kifejezés helyett egy későbbi, Pannonhalmának szóló pápai oklevél alapján „supranominati Sumoniensis territorii decimationem" eredeti szöveget tartotta valószínűnek (Györffy György: Szlavónia kialakulásának oklevélkritikai vizsgálata. Levéltári Közlemények 41. [1970] 223-239. [különösen: 230.]) stb. 44 „DOMINICUS ARCHIEPISCOPUS VICECANCERARIUS FECIT" (DHA I. 41.) helyett az eredetiben „DOMINICUS ARCHIEPISCOPUS VICE CANCELL<ARII> RECOG<NOVIT>" állhatott {Györffy György: A magyar egyházszervezés kezdeteiről újabb forráskritikai vizsgálatok alapján. A Magyai" Tudományos Akadémia Filozófiai és Történettudományi Osztályának Közleményei 18. [1969] 199-225. [különösen: 212.]). 45 Fényképét 1. mellékelve. 46 Györffy Gy. : A magyar egyházszervezés i. m. 205-212.; Uő: Koppány lázadása i. m. 9-12.; Uő: Szlavónia kialakulásának i. m. 230.; UŐ: István király i. m. 140., 143., 179-181., 266-268.; Györffy György kommentálja: DHA I. 25., 26. (1. sz. jegyz.), 36-38.
