Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Maczák Márton: New York világvárossá válásának gazdasági és társadalmi háttere 1865-től az első világháborúig I/117
bordélyházak üzemeltek a földszinten. A felső szinteken pedig sok lakás szolgált egyben ruhakészítő műhelyként.8 4 Az otthon-dolgozó munkások és a gyárakban tengődök száma együttesen ahhoz vezetett, hogy a ruhaiparban zsidó dominancia érvényesült. Akik nem ezzel foglalkoztak, gyakran ajtótól ajtóig házaltak; vagy húzható kiskocsit béreltek, és a híres Orchard sétálóutcában jártak fel s alá. Jobban jártak azok, akik kézművesként keresték kenyerüket. „Az üvegesek, ékszerészek, cipészek és ácsok színesítették a foglalkozási palettát".85 Legyenek bár szakképzettek vagy sem, a zsidó és az olasz munkások előnyben voltak a munkaerő piacon, a munkáért folyó versenyben. A kelet-európai zsidó letelepedés első három évtizedében New Yorkban a munkások és házalók bére alacsony, haszna kicsi volt. A ruhaiparban történő kiszámíthatatlan foglalkoztatottság végül a Ruhakészítők Szakszervezetének 1883-as megalakulásához vezetett.8 6 Két jelentős sztrájk után hozták létre a Női Munkások Szakszervezetét, amely jelentős erővé vált a ruhaiparban.8 7 Vezérszavuk a „szolidaritás mindörökké" volt, és a szakszervezet ruhakészítő munkások millióit képviselte. A szakszervezet megpróbált hozzájárulni az embertelen körülmények fejlesztéséhez a gyárakban, de valójában egy szörnyű tragédia kellett ahhoz, hogy a hatóság figyelmét felhívják a kritikus helyzetre. 1911. március 25-én 147 fiatal nő halt meg abban a tűzben, ami a Washington téren lévő egyik épület 8. és 9. emeletén tört ki. A tragédia felelősei részben a tulajdonosok, részben az önkormányzat voltak hanyagságuk miatt. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, New York állam „becsukta a pajtaajtót, miután a teheneket ellopták", amikor az 1913-ban elfogadott szabályozással megerősítette a biztonsági elvárásokat a ruhákat előállító gyárakban. A Triangle Shirtwaist tűz számos áldozata éppen elhagyta a gyermekkort. 1911-ben az összes New York-i munkásból hozzávetőleg 29.000 tizenhat év alatti volt, és a statisztikát tovább rontotta az otthon-dolgozók nagy száma. Utóbbiak heti egy dollárnál többel nem járultak hozzá a családi kasszához, de minden cent számított, mert a családfők ráadásul gyakran elhagyták övéiket vagy korán meghaltak.88 Látható, hogy a családok túléléséhez — etnikai háttértől függetlenül — szükség volt a nők munkaerejére is a bevándorló családokban. A nők szolgálóként, mosónőként, rongyszedőként, házalóként és főleg a varróiparban dolgoztak. 1900 után ugyanakkor a nagy társaságoknál, bankoknál, befektető cégekben szükség volt irodai alkalmazottakra is. Ezeket a pozíciókat eredetileg a német és ír bevándorlók lányai töltötték be, akik rendelkeztek 8 osztályos végzettséggel. Viszont 1920-ra már zsidó hölgyeké volt a város irodai állásainak 22 84 „Tenement Times", 3. 85 Kessner, T. : Golden Door i. m. 61. 86 A csúcsidőszakokat visszaesések követték, ami átlagban igen alacsony, heti 6-10 dolláros bérrel járt együtt a férfiaknál, és 3-5 dollárral a nőknél. 87 Az egyikre 1909-ben került sor az ing(blúz) készítők révén, a másik a gépkezelőkhöz kapcsolódik 1910-ben. 88 Jeremy Felt: Hostages of Fortune. Syracuse 1965. 40-41.
