Századok – 2009
TANULMÁNYOK - E. Kovács Péter: Zsigmond császár megkoronázása Rómában VI/1323
tött úgy, hogy a következő vasárnap (júl. 19.) ünnepélyes körrqenetet fognak tartani a koronázás tiszteletére, amire sor is került.10 5 Érthető módon sokan gratuláltak a császárnak a jeles ünnep alkalmával. Csak néhány példa: Siena, minden bizonnyal követei útján szerzett tudomást a koronázásról, és már június 14-én üdvözlő levelet írtak Zsigmondnak. Itt sem maradt el az ünneplés. Július 12-én a városi tanács úgy döntött, hogy misét mondat, körmenetet tartat és örömtüzeket gyújtat.10 6 A koronázáson jelen lévő követek pedig minden bizonnyal megkapták lehetőséget, hogy megbízójuk nevében kifejezzék jókívánságaikat és átadhatták ajándékaikat. Az itáliai humanistákat is „megérintette" az esemény. Csendes fanyalgással fogadták ugyan a tényt, de remek alkalomnak bizonyult kiváló történeti és filológiai felkészültségük fitogtatására. Ebben a műfajban az egyik legérdekesebb Leonardo Bruni Aretino levele, amelyet Leonardus Ciriacus Pizzicolli da Anconához írt. Többek között azt jelezte, hogy aki magát a koronázás előtt római királynak titulálta, az a koronázás után magát hatalmasabbnak és méltóbbnak kívánta nevezni, császárnak, nem pedig királynak. Hosszas történeti fejtegetésbe kezdett, amikor azt magyarázta, hogy három lépcsője volt a rómaiaknál a legfőbb hatalomnak: a király, a diktátor és a császár, de ezek közül a legnagyobb hatalommal a király rendelkezett. A császárrá koronázás nem létezett a rómaiaknál, legfeljebb babérkoszorú, amikor triumpust tartott, vagy ha rostratát. Tudatlanság tehát a rex Romanorumot (Zsigmond) megkoronázni, ez soha nem volt szokás, sem Romulust és az utána következő királyokat soha nem koronázták meg. Az egészet barbárságnak tartja.107 Leonardo Bruni Aretino ismerte Zsigmondot, legalább két alkalommal személyesen is találkozott vele. Először még a konstanzi zsinaton, majd 1432-ben, Piacenzában. Bruni beszédet is mondott a császár előtt, magát megvédendő, aztán 1432-1433 táján a Zsigmonddal ellenséges firenzeiek szolgálatába állt.108 Poggio Bracciolini sem lelkesedett a koronázásért, aminek, azt gondolom, nem Zsigmond személye volt az oka, hanem — hasonlóan Leonardo Bruni Aretinohoz — igazi humanistaként nem rajonghatott egy olyan eseményért, ami az antikvitásban nem létezett.109 Levelében azonnal leszögezi: tudja, hogy a császári koronázás nem antik hagyomány, hanem csak Nagy Károllyal kezdődött, de ennél ő sokkal többet tud. Amikor Constantinus (V Konstantin Copronymus 741-775) bizánci császár megtámadta Itáliát, akkor István pápa (II. István 752-757) a longobárdokat hívta segítségül, akik királyát Desideriust (757-774), a római nép hálából császárnak nevez-105 Concilium Basiiiense II. 437., 449. DRTA X. 738. sz. 106 DRTA X. 739. 107 Leonardi Bruni Aretini Epistolarum Libri VIII. Premissa Poggii Florentini oratione recusi curante Alberto Fabricio. Hamburgi 1724. Liber VI. Letterae VII. 214-220. 108 Orati, qui se defendit ab accusationibus imperatoris. — A Lucca és Firenze közötti háború kapcsán került erre sor. Ekkor még nem állt az „ellenséges" Firenze szolgálatában, 1. Quellen zur Geistesgeschichte des Mittelalters und der Renaissance. Herausgegeben von Walter Goetz 1. Leonardo Bruni Aretino: Humanistisch-Philosophische Schriften, Mit einer Chronologie seiner Werke und Briefe. Herausgegeben und Erläutert von Hans Baron. Leipzig 1928. 174. 109 Poggio Braccolini is kapcsolatban állhatott Zsigmonddal. Erre utal a császárhoz küldött levele is, amit feltehetően 1416 tájban írt, 1. Martin C. Dauies: Poggio Braccolini as rhetorican and historian: unpublished pieces. Rinascimento (Seconda serie) 22. (1982). 153-182.
