Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Maczák Márton: New York világvárossá válásának gazdasági és társadalmi háttere 1865-től az első világháborúig I/117
része, ahol többek között „12.861 elpusztult ló é= 7239 hordónyi romlott hal" hevert az utcán.6 1 A bérházak a zsúfoltság, elhanyagoltság és sötétség miatt melegágyai voltak a járványoknak. Riis és társai fenyegetésnek fogták fel a szörnyű körülmények között élő szegény tömeget, ahogy azt elődeik tették az írekkel. A Columbia egyetem egyik professzora szerint „az emberek nyomorúságos bérházakban laktak összezsúfolódva, a bűn és bűz közepette, egyáltalán nem törődve az illemmel és a tisztasággal, veszélyt jelentve az egész közösség egészségére".6 2 A professzor ezt 1890-ben mondta, de 1907-ben, 1910-ben és 1916-ban is igaznak bizonyult volna a megállapítás, amikor gyermekparalízis járvány sújtotta a várost. Amikor Antonia Stella megírta tanulmányát, „Effects of Urban Congestion on the Italians in New York City" címmel, azt találta, hogy az öt év alatti gyermekek esetében a halandóság 1905 és 1906 között 51.5 százalék volt átlagban, de a Little Italyban élők körében 92 százalékot tett ki. Azonban nemcsak a gyermekeket érintette ez a jelenség, hanem a szüleik is szív- és vesebetegségektől, illetve tuberkulózistól szenvedtek, és igen alacsony volt a várható élettartamuk az amerikai átlaghoz képest: csupán 41.7 év a férfiaknál és 43.5 év a nők körében. 1914-re némi fejlődés mutatkozott: 54.5 év volt a férfiak, és 56.8 év a nők átlagéletkora Little Italyban. A megdöbbentő adatok a bevándoroltak kerületeiben lassú változásokat indítottak el. Az egészségügyi feltételek javításának részeként létrejött a híres Látogató Nővér Szolgálat (Visiting Nurse Service), valamint négy kórházat is alapítottak, illetve bővítettek. Ezek voltak a Bellevue, a St. Vincent, a Szem és Fül Kórház, végül a Nők és Gyermekek New York-i Kórháza. A nem megfelelő táplálkozást is a rossz egészségügyi helyzet okának tartották, így az Egészségügyi Tanács 27 tejállomást létesített a Canal utcától délre. Végül több házban babaklinikát hoztak létre, ahová az anyák behozhatták csecseműjüket, hogy az orvosok megvizsgálhassák őket.63 A nehézségek ellenére, amelyekkel New Yorkban szembe kellett nézniük, egyre több olasz érkezett a városba. Sokan a padrone rendszer révén jöttek, amely hasonlított a korábbi szerződéses szolgasághoz, amely keretében az előző századokban számos különféle etnikumhoz tartozó bevándorló érkezett Amerikába.64 Eredetileg a padrone rendszert Görög- és Olaszországból érkező gyermekek átszállításra használták, akik szülei nem tudták őket támogatni. Amikor Amerikába értek, a fiatal fiúkat cipŐpucolóként és utcai zenészként alkalmazták. 1870-től a rendszert a felnőtt férfiakra is kiterjesztették. 1885-ben fogadták el az USA munkajogi szerződéskötésről szóló törvényét, amely betiltotta az ilyen jellegű foglalkoztatást. Addig azonban a padronék, akik tulajdonkép-61 John Duffy-. History of Public Health in New York Gity. New York 1968-1974. vol. 2., 515. 62 Allen Kraut: The Huddled Masses: Immigrants in American Society. Arlington 1982. 109-110. 63 Kraut, A.\ Huddled Masses i. m. 110-11., 126. 64 A szerződéses szolgaság (indentured servants) azt jelentette, hogy a kivándorlók utazási költségeit átvállalta egy vállalkozó, a kivándorlók ezért cserébe vállalták, hogy 3-5 évig neki dolgoznak. A kikötött idő lejárta után elbocsátották őket, és némi pénzt illetve földet is kaptak. Kimutatható, hogy az újkori rabszolgaság többek között azért nem nyert teret az Unió északi részén, mert a szerződéses szolgaság megoldotta a munkaerő kérdését.