Századok – 2009

TÖRTÉNETI IRODALOM - Bottoni, Stefano: Transilvania Rossa. II comunismo romeno e la questione nazionale (1944-1965) (Ism.: Pankovits József) V/1284

Geiger „Az 'atlantisták-gaullisták' összeütközéseinek helye az uniópártok és a Szövetségi Köztársaság történetében" c. részben (517-531. p.) összegzi végkövetkeztéseit, továbbá összefoglalja műve alapvető eredményeit, értékeli az egyes politikai szereplők szerepét és végül utal azokra az alapkonstellációkra, melyek napjainkig kihatón meghatározzák a német-francia-amerikai viszonyt. Az olvasó tájékozódását egy rövidítésjegyzék, valamint egy személynévmutató könnyíti. Összességében megállapítható, hogy Geiger könyve széles forrásbázisra épülő, historiográfiailag (úgy módszertanilag, mint tartalmilag) kitűnő, ámbár néha kissé vontatott stílusú, nehezen olvasható alkotás. A szerzőnek sikerült minden kétséget kizáróan egy olyan munkát készítenie, amely alapműnek tekinthető Szövetségi Köztársaság párt- és belpolitikájáról, a nyugat-német külpolitikáról, továbbá a diplomácia- és politikatörténet összefonódásáról. Geigernek csupán azzal a megállapításával vitatkoznánk, mely szerint azt „atlantisták" és a „gaullisták" közötti polémia a politikai kultúra radikális változását idézte elő és Nyugat-Németországban egy „modern médiademokráciá"-t hozott létre. (ld. erről még Ulrich Lappenküper ismertetését a könyvről a Frankfurter Allgemeine Zeitung 2008. szeptember 10-i számában). Úgy véljük, hogy ebben más tényezők, mint pl. az 1960-as évek nemzetközileg orientált, autoritás-ellenes ifjúsági és diáklázadásai lényegesen nagyobb szerepet játszottak. Hogy a vizsgált téma a német külpolitikát illetően egészen napjainkig milyen alapvető jelentőségű, azt a szerző művének utolsó mondatában fejti ki: „A német politika nehéz, folyvást mérlegelendő feladata marad, hogy rátaláljon arra a kiegyensúlyozott középútra, amelyet mind Szövetségi Köztársaság alapvető európai érdekeinek, mindenekelőtt pedig a fancia szomszédhoz fűződő viszonyában, mind pedig a USA-val való szoros kapcsolataiban szem előtt kell tartania, s mely éppen az új kihívásokra és fenyegetésekre tekintettel az új nyugati értékközösség számára a jövőben is nélkülözhetetlen partner és szövetséges maradhat." (532.) Andreas Schmidt-Sweizer Stefano Bottoni TRANSILVANIA ROSSA Il comunismo romeno e la questione nazionale (1944-1965) Carocci editore, Roma, 2007.) VÖRÖS ERDÉLY A román kommunizmus és a nemzeti kérdés (1944-1965) Anyai ágon magyar származású — ezért irányunkban akár elfogultnak is feltüntethető — fiatal olasz történész (a bolognai egyetem kutatótanára) könyvét olaszul publikálva a nyugati olvasókat célozta meg, ám munkája az eredeti román és magyar levéltári anyag vizsgálatának okán nem érdektelen a két közvetlenül érintett szakmai, esetleg a szélesebb közönség számára sem. A szerző elsődleges szakmai-történészi érdeme a levéltári dokumentáció feltárása és értékelése, a kapcsolódó szakirodalom nemzetközi horizontú (angolszász és egyéb nyugati, román és magyar, valamint szovjet-orosz forrásokból vett hivatkozások jelzésében) ismerete, nem utolsó sorban a mondanivaló szakavatott és aprólékos megformálása. A könyv arról szól, hogy a román kommunista rezsim miként kezelte 1944 és 1965 között a soknemzetiségű multikulturális Erdélyben a nemzeti kérdést, milyen nemzetiségi-kisebbségi politikákat követett, ezen belül milyen félelmetes és embertelen rendőri, titkosszolgálati módszereket alkalmazott a Trianon óta elkezdett, a korábbi időkben már természetes demográfiai hullámtól generált románosodás mind teljesebb természetellenes kiteij esztése érdekében. A folyamatban kulcsszerepet betöltő hírhedt Securitate működésével kimerült a politikai elnyomás, a brutális fizikai erőszaktól sem visszariadó etnikai tisztogatás fogalma. Bottoni nem a titkosszolgálati kutatások divatjának hódol, vizsgálódásával kimutatja az állambiztonsági szolgálatok gyakorlatának alárendelését az irányító pártállami vezetés nemzetiségpolitikai stratégiájának, amely folytatása volt a történeti gyökerű nagyromán nacionalizmus kártevésének, egyben a „vörös" színt lejárató tevékenységének. Alaptételének premisszája az erdélyi problematika: mindenekelőtt az, hogy a terület „vitatott földdarab", amivé korunkban a Versailles-Trianon-i szerződéssel lett, s amihez, valamint 1940. évi bécsi revíziójához egyébiránt 1944 táján bizonytalanul viszonyult a román politikát is évtizedekre meghatározó kommunista világközpont, Moszkva. Szimptomatikusak ebből a szempontból olyan személyiségek tapogatózó elemzései és elgondolásai, mint Makszim Litvinové vagy