Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Maczák Márton: New York világvárossá válásának gazdasági és társadalmi háttere 1865-től az első világháborúig I/117
lehetővé tette az elegendő fény és levegő biztosítását valamennyi tanteremr ben.3 1 Érdekes módon nem a Közoktatási Egyesületet megszervező férfiak és nők gyermekei voltak a reformok kedvezményezettjei. Az ő utódjaik ugyanis továbbra is magániskolákba jártak. Az új rendszer előnyeit a bevándorlók gyerekei élvezték. Jó példája a New York történetére jellemző szimbiózisnak, ahogy a „kis idegenekből" a fejlett iskolarendszer Jó amerikaiakat" nevelt. 1897-ben New York különböző városrészeiben egységesített iskolarendszer működött, a két legnagyobb városrészt híd kötötte össze, de az egyes városrészek még különálló közigazgatási egységek voltak. Az iskolák és a híd azonban erősítette azoknak a vezetőknek az érveit, akik a metropolisz egyesítése mellett foglaltak állást. Ilyen befolyásos vezető volt Andrew Green is, aki nem kis küzdelem árán végül elérte, hogy New York és Brooklyn helyhatósági választásain 1894-ben feltűnjön a szavazólapokon az ily módon népszavazásra bocsátott kérdés. Ekkor természetesen még mindig két tábor állt egymással szemben: a kereskedő elit elsősorban a magasabb adóktól tartók csoportjával harcolt. A népszavazás eredménye tükrözte a megosztottságot: a többség az egyesítés mellett állt ki, de a brooklyniak igen bizonytalanok voltak: 64.744 támogató szavazat ellenében 64.467 ember az egyesítés ellen szavazott.32 A szavazásba bevont többi terület, így Queens és Richmond megyék, továbbá Dél-Westchester városai támogatták az egyesülést Manhattannel.33 Csupán Eastchester kisvárosa volt Brooklynhoz hasonlóan bizonytalan. Az erős támogatás hiánya Brooklynban meglepő volt, mert egy Konszolidációs Ligát is szerveztek nem sokkal azután, hogy Green javasolta az egyesülés ötletét és ennek látszólag komoly támogatottsága volt. Ugyanakkor a Liga támogatóinak személyi háttere világossá teszi, hogy az nem képviselhette Brooklyn egészét, csupán annak „kereskedelmi, tőkés és ingatlan spekuláns vezetőit".34 Utóbbiak arra gondoltak, hogy az egyesült városi kormányzat a maga több forrásából nagyobb áldozatot vállalhatna a kikötőért. így karbantartaná a közlekedési csatornákat, fejlesztené a dokkokat és raktárakat, valamint ellenőrzése alatt tartaná a part menti ingatlanok tulajdonosait. Előmozdítaná továbbá a hajózás, vasúti közlekedés és kapcsolódó infrastruktúra fejlődését, amely a kereskedőket és az ingatlantulajdonosokat egyaránt segítené. Megállapítható, hogy a kikötő fenntartása és fejlesztése minden egyesülés-párti csoport központi gondolata volt, mert az előzőekben kifejtetteknek megfelelően New York kikötője3 5 meghatározó jelentőségű volt az egész metropolisz szempontjából.3 6 Más érvek is szóltak, főleg a manhattaniek részéről az egyesült város mellett. Néhányan a szolgáltatások hatékonyságának növelését várták a város 31 Berrol, S.: i. m. 143. 32 David, Hammack: Power and Society - Greater New York at the Turn of the Century. New York 1982. 206. 33 Ennek fő oka, hogy mindegyiküknek szüksége volt bizonyos közmunkák elvégzésére, de nem tudták azokat saját forrásból finanszírozni. 34 Hammack, D. \ Power i. m. 197. 35 New York kikötőjének fogalmába a kortársak beleértették Dél-Westchester, Nyugat-Queens, (ideértve Little Neck és Jamaica Bays területét), továbbá New York és Brooklyn parti részét is. 36 Hammack, D.: i. m. 182-185.
