Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Maczák Márton: New York világvárossá válásának gazdasági és társadalmi háttere 1865-től az első világháborúig I/117
tottak lakóhelyül. Más megfogalmazásban Brooklyn „város volt a városban saját hivatásos tűzoltósággal, rendőrséggel és iskolahálózattal".22 1869-re csaknem 400.000 ember tekintette Brooklynt az otthonának. A terület népessége kevesebb mint a fele volt New York-énak, de így is nagyobb volt, mint Boston, Chicago, St. Louis vagy San Francisco lakossága, továbbá dinamikusan növekedett. Az intenzív fejlődés motívuma természetesen gazdasági volt. „Brooklyn egy komoly ipari-kézműves központ volt: az üveg-, acél-, konzerv-, ruha- és kalapipar virágzott; seprű-gyártók, whisky és sörfőzdék működtek, valamint ragasztót állítottak elő".23 Öt jól szervezett kompjárat kötötte össze Brooklynt népesebb szomszédjával. Mindegyik különböző állomásokról indult Brooklynból és Manhattan sziget eltérő pontjain ért partot. „13 hajó közlekedett oda- és vissza, éjjel és nappal, hozzávetőleg 1000 átkelést lebonyolítva 24 óra alatt".2 4 Sok brooklyni polgár azonban sohasem hagyta el otthonát, mert a helyben fellelhető munkalehetőség mellett egyéb előnyei is voltak az ott élőknek. Az otthonok világítása és fűtése kevesebbe került, mert a gáz díja Manhattanhez képest alacsonyabb volt, az iskolák magasabb színvonalúak voltak, az utcákat jobban kivilágították, továbbá a Navy Yard körüli nyomornegyedet leszámítva biztonságosabbnak is számított Brooklyn. Noha a politikusok ugyanolyan korruptak voltak, mint New York városatyái, mégis hatékonyabbaknak bizonyultak, mert például az utakat és járdákat már azelőtt kialakították, hogy annak szüksége evidenssé vált volna. Mindezek alapján, amikor a jövőbeni hídról szóló viták megkezdődtek, nem volt várható, hogy a brooklyniak lelkesek legyenek az ötlettől. Gyakorlati megfontolásokból vezérelve mégis azok voltak. Számos lakos, akiknek naponta át kellett kelnie az East River-en, hogy eljusson Manhattanben lévő munkahelyére, biztonságos és megbízható alternatívájához juthatott a kompoknak, mert a híd tervei között mind jármű-, mind gyalogút szerepelt. A tervezett híd különösen értékesnek ígérkezett a téli hónapokban, amikor a folyó befagyása miatt szünetelt a kompforgalom. Továbbá a vezető újság, a Brooklyn Eagle is támogatta a híd építését, ahogy a brooklyni politikai vezetés is. Nem mellékesen ugyanis mindkettő látta benne a számára jutatott kenőpénz lehetőséget, a számos vállalkozó és beszállító révén, akik munkát kaptak a híd építésekor.25 1867. április 16-án New York állam törvényhozása lehetővé tette a New York Bridge Company nevű magáncég megalakulását, amelyet brooklyni politikusok kis csoportja hozott létre, hogy megvegye a szükséges földeket és járulékokat szedjen. John Roeblingot, egy jól ismert építészt bíztak meg a híd építésével, de ő és fia Washington keveset tehettek addig, amíg New York nem támogatta az ötletet. Utóbbi pedig a Tammany Hall (a városháza, illetve a városi közgyűlés ismert elnevezése) befolyásos vezetőjének, William Marcy Tweednek a jóváhagyását igényelte. Tweed volt a város vezetője 1869-ben, és addig nem 22 David McCulloch: The Great Bridge. New York 1972. 103. 23 McCulloch, D.: Bridge i. m. 104-105. 24 McCulloch-. i. m. 110. 25 McCulloch-. i. m. 116-117, 119.
