Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Kurucz György: Köznemesi vagyoni állapot a Dunántúlon. Pallini Inkey Boldizsár 1792. évi hagyatéka V/1199
Település Mennyiség (akó) Szentbalázs 186 Szerdahely 120 Semjénfolde 300 Belica 800 A borjövedelmek összeírása egyébként azt mutatta, hogy a hegyvámmal, tizeddel, kilenceddel tartozó úrbéres népességtől származó éves bormennyiség jóval felülmúlta a majorsági szőlők éves „középtermésének" egészére megállapított mennyiséget. A hat regisztrált horvátországi település határában lévő szőlőhegyről származó hegyvámból például 860 akót számoltak, míg a horvátországi majorsági szőlők termését 300 akóra tették. Figyelemreméltó, hogy bordézsmát és kilencedet sehol sem fizettek Horvátországban. A többi helyről, vagyis összesen 17 magyarországi település határában müveit szőlőterületen, így például a bocskai szőlők esetében, vegyesen fizettek hegyvámot, dézsmát vagy kilencedet az úrbéresek. A majorsági szőlők éves termését egyébként 1440 akóra tették az inventárium készítői, a magyar- és horvátországi szőlőhegyekről származó teljes évi bormennyiséget, beleértve a hegyvámvól, tizedből, kilencedből befolyó mennyiséget is, 5572 akóra számították.3 4 Ez a szám egyébként azt jelzi, hogy a bormérésekben értékesített mennyiség teljes egészében fedezve volt, vagyis ha a korban a Dunántúl nyugati részén 1-3 xr iccénkénti (0,679 liternyi) ár középső értékét vesszük, ez pozsonyi akónként (80x0,679 liter) számolva, a fentebb jelzett „elkocsmáltatott" (4275 akó) borból 11 400 ft további bevétellel számolhatott az Inkey család.35 Megjegyzendő, hogy kappant, amelynek beszolgáltatására az úrbéri rendelet alapján voltak kötelezhetők, egyes úrbéres állapotú szőlősgazdák nevei mellett tüntették fel a jegyzékben, és nem a korábbi, a telki állomány és egyéb haszonvételek számbavétele során. Feltűnő, hogy magyarországi területek esetében az arány nem számottevő, a kappanmennyiség jó kétharmada (322 db) a horvátországi szőlősgazdáktól származott. Ugyanígy egy helyen találunk utalást az úgynevezett „szőlőkaró pénz" fizetésére, mégpedig a jelentős majorsági szőlőterülettel rendelkező központi uradalom, a pallini esetében. Ez azt jelentette, hogy a hegyvámmal és dézsmával tartozó úrbéres állapotú szőlősgazdák, korábban a helyi majorsági szőlők művelésével kapcsolatos kötelezettségüket (szőlőkarók vágása, faragása) így váltották meg. Az éves „szőlőkaró pénz" összege egyébként 52 ft 60 xr-t tett ki, egy-egy gazda 17 és 52 krajcár közötti összeget fizetett be az uradalmi pénztárba.36 Figyelemre méltó adatokkal szolgálnak az Inkey Boldizsár halálakor rögzített pénzügyi állapotot tükröző kimutatások. Az inventárium készítői ugyanis egy-egy település úrbéres, illetve nem nemes jogállású lakossága után várható készpénzfizetési kötelezettséget, illetve a regisztrált kintlévőségeket is rögzítették. 34 Uo. fol. 112-112v. 35 Vö. Maksay F.: Parasztnemesi gazdálkodás i. m. 283. 36 ZML Inkey Boldizsár árvái javainak összeírása 1792-ben, Zala, Vas, Kőrös és Somogy megyékben és Kőszeg városában, fol. 150.
