Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Kurucz György: Köznemesi vagyoni állapot a Dunántúlon. Pallini Inkey Boldizsár 1792. évi hagyatéka V/1199
tunk. Ehhez jöttek még az inventáriumban területileg számszerűsített irtásföldek, vagyis 2606 holdnyi szántó valamint 1824 hold rét, amelyek bár az úrbéresek kezén voltak,17 a földesúrnak azonban becsérték alapján jogilag módjában állt a megváltásuk, és értelemszerűen az inventárium is a földesúri birtokállomány részének tekintette őket.1 8 Inkey Boldizsár saját kezelésében lévő majorsági területeit szintén pontosan megadta az inventárium, vagyis 4065 hold szántó, 1858 hold rét, az erdők nagyságát pedig 3111 holdban határozták meg az összesítő tabellában.1 9 Mindezek alapján Inkey Boldizsár „hátrahagyott maradékai" legkevesebb 25 000 holdnyi örökségre számíthattak. A tényleges földterület azonban ennél mindenképpen nagyobb volt, mivel ehhez az inventáriumban pontosan meg nem határozott kiterjedésű 25 majorsági szőlő területét is hozzá kellene számítani. Kőszeg szabad királyi város határában például öt különböző hegyen (Király-, Polgár-, Plessel-, Hérci- és Zsidó hegyen) volt szőleje Inkey Boldizsárnak. Az összeírás a terület nagyságát nem, csupán egy-egy majorsági szőlőterületnek három év átlaga szerint várható bormennyiségét adta meg. Megjegyzendő, hogy az úrbéresek kezén lévő szőlőterületnek az örökség részeként való feltüntetésére azért nem került sor, mivel a történeti szakirodalom meghatározása szerint az úrbéresek használatában lévő szőlőterületek „jogilag nem úrbéres jellegű" földeknek tekintendők, jóllehet utánuk — mint azt lejjebb is láthatjuk — tekintélyes mennyiségű hegyvámmal, tizeddel és ötöddel tartoztak Inkey uraság nak.2 0 A regisztrált épületállomány az inventárium tanúsága szerint 139 „majorépületből" állt. Ezek között a pallini kastélyt éppúgy lajstromba vették, mint egy-egy városi házat vagy uradalmi tiszti házat, magtárt, pincét, istállót, kocsmát, aklot, cselédházat, malmot, méhházat vagy éppen szilvaaszalót. Az írásba foglalt vagyoni állapot szerint a legtöbb „majorépülettel" néhai Inkey Boldizsár Paliinban rendelkezett, méghozzá huszonkilenccel — beleértve a kastélyt is —, míg Nagyrécsén 9, Csehipusztán 3, Újudvarban 5, Bocskán 2, Szentbalázson 5, Szerdahelyen 7, Újnépen 2, Pölöskefejen 1, Alsóoroszton 4, Rigyácon 5, Esztregnyén 2, Petriben 3, Ventepusztán 4, Semjénföldén 2, Rátkon 5, Belicán 7, Goricapusztán 2, Besenyőn 6, Csében 1, Salomváron 1, Kőszegen 3, Ivanyócon 3, Andrecen 1, Martonpusztán 7, Raszinyán 12, Goricán 2, Botován 1, Gyelekovecen 2, Kaproncán 1, Kanizsán 1, Légrádon pedig szintén egy épületet regisztráltak. Az egyes ingatlanok tárgyleltára alapján megállapítható, hogy a kőszegi városi ház egyértelműen a tulajdonos társadalmi állásának kifejezését szolgálta. Mindamellett fontos megjegyeznünk azt is, hogy az épületek közvet-17 ZML Inkey Boldizsár árvái javainak összeírása 1792-ben, Zala, Vas, Kőrös és Somogy megyékben és Kőszeg városában, fol. 75v-76. 18 Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. I. Dunántúl. Szerk. Felhő Ibolya. Bp. 1970. 20. 19 ZML Inkey Boldizsár árvái javainak összeírása 1792-ben, Zala, Vas, Kőrös és Somogy megyékben és Kőszeg városában, fol. 78. 20 Szabó István: A jobbágybirtok problémái 1848-49-ben. In. Tanulmányok a magyar parasztság történetéből. Bp. 1948. 368-370., Szabad György: A tatai és gesztesi Esterházy uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra. Bp. 1957. 32-33.
